Sziasztok !

Lehet, hogy a cím az Athénban történő dolgok miatt nem tűnik helyénvalónak, de higgyétek el, a turista-negyedeket ez nem érinti semmilyen szinten. Csak annyiban, ha sztrájkolnak a reptéren, akkor késnek vagy nem indulnak a gépek.

Folytatom onnan, ahol abbahagytam.

Reggel 6-ra értünk oda a sziget közelébe. Nagyon bejött a látvány, és ahogy partra értünk minden fáradtságom azonnal eltűnt. Nagyon király a város. Tiszta, igényes, látszik, hogy turistáknak van kitalálva. Buszunk, amivel a szállodához jutunk csak 9-kor indult, ezért körül akartunk nézni egy kicsit, keresni valami kaja-pia lehetőséget. Minden be volt zárva sajnos, megkerestük a mekit, pont akkor zárt be negyedórája. Elég érdekes a nyitvatartása, mit mondjak.

Utána végre sikerült találni, egy helyet ami akkor zárt vagy akkor nyitott, nem tudtuk eldönteni. Mindenesetre kaptunk pizzát meg üdítőt az a lényeg. Ott ült egy atom részeg nő meg egy csávó, átültek hozzánk dumálgatni. Eleinte semmit nem értettünk abból, amit mondanak, de utána már egész jól elpofázgattunk. A nő elgurult a bringájával, a srác ott maradt. Jó szándéka volt, mert mindenféle tanácsokkal meg infókkal látott el minket, de egy idő után már nagyon fárasztó volt. Mondtuk neki, hogy elmegyünk a buszhoz, de mindenáron oda akart kísérni minket, nehogy eltévedjünk. Végülis megérte a dolog, mert az „öreg város” utcáin vitt minket, az nagyon bejött. Keskeny, szűk régi utcák, volt egy hangulata. Megtanította nekünk, ha görögösen akarjuk intézni a dolgokat (Do it in Greek way), akkor mindig másnapra halasszuk el a teendőinket, ők úgy szokták :D

Felszálltunk a buszra, megkérdeztük a sofőrt kinek hol kell leszállnia, készségesen segített. Görögök szeretik a turistákat, belőlük él az ország. Leszálltam ahol mondta, de még kellett gyalogolnom egy kicsit a szállodáig.  Nagyon királyul nézett ki minden, növények és pálmafák mindenhol, vagyis nagyon annak néztek ki.

Fless séta után odaértem a recepció elé. Eléggé izgultam, ezért elszívtam egy cigit, vártam vagy negyedórát meg bevettem egy rágót, hogy ne legyen szag. Tudok angolul, de azért ráparáztam, hogy mi lesz, ha egy szót se értek belőle, amit mondani fognak. Átgondoltam, hogy fogom kezdeni és bementem. Minden jól ment, bemutatkoztam, mondtam kik küldtek és miért, benyomtam valami gyenge poént. Mondták, hogy várnom kell egy kicsit, amíg kiderítik, hol fogok lakni. Adtak egy szobaszámot, de kulcsot még nem, azt mondták a szobatársam épp ott van, be fog engedni. Ekkor már megnyugodtam, felébredt bennem újra a kalandérzés. Vajon milyen figura lesz?

Kopogok, ajtót nyit a srác, mondom neki, hogy én vagyok a lakótársa, angolul persze. Erre a válasz: „Are you sure?”. Valami gáz van velem, vagy mi ? :D

Kérdezte, honnan jöttem. Mondtam, hogy Hungary. Akkor magyarul is beszélhetünk – jött a válasz. Örültem neki, hogy tud magyarul, de ekkor még nem tudtam, hogy ő az egyetlen. Beszélgettünk kicsit, kérdezte hova jöttem, mondtam, hogy recepcióra. „Uhh, az előző recepciós 2 hétig bírta”. Mit csinálnak itt a dolgozókkal – gondoltam magamban. De elmondása szerint, nem ízlett a srácnak a kaja, meg reggel 6-kor van reggeli, és 9-kor kell kezdeni – ezért lépett le. Mivel én mindent megeszek a káposztám és a spenóton kívül, nem aggódtam annyira. Utána észrevettem a falon a strigulákat, amiket a börtönben szoktak húzogatni, hogy tudják mennyi idő telt el. Na, itt már vegyes érzelmeim voltak. Túl szépen hangzott minden, hogy igaz legyen, ez szopás lesz, kb. ez járt hirtelen a fejemben. De mivel optimistának vallom magam, egy értékes élettapasztalati lehetőségnek fogtam fel.

Kérdezgettem pár dologról a melóval kapcsolatban, mondta, hogy neki nem nagyon adnak borravalót, mint animátornak, de kisebb ajándékokat igen. Mondom miket? Erre kivesz egy úszótalpat, - például ezt. LOL! :D Meg kapott egy fasza Wilson cipőt is, mert kicsi lett az egyik vendégre, aki megvette. Meg kapott hazait is (így hívja a páleszt). Isten hozott – nyújtja felém az üveget. Na itt már éreztem, hogy jól megleszünk. Sztorizgattunk egy kicsit utána.

 A srác, Gábriel aka. Gabi, lement a strandra, nekiálltam kipakolni. Ja, aki intézte nekem a melót, azt mondta, hogy hosszú ujjú inget kell hozni, abból hoztam 4-et és egy rövid ujjút. Kiderült, hogy rövidben kell melózni. Hálistennek Gabinak volt egy fölöse és rendes volt, nekem adta, mert ő animátor és ezért nincs rá szüksége. 48+ órás út után igen jól esett a zuhany meg a tiszta ruha, feldobódott a kedvem.

Délben van ebéd, de a recepciós arc mondta, hogy negyedre menjek, mert ő akkor szokott enni és akkor majd elmond pár dolgot. Pontosan 12:15-kor ott voltam(előtte azért fogat mostam, hogy ne érződjön a pálesz :D), de mivel sokan voltak a recepción, mehettem egyedül kajálni, ebéddel is már mindenki végzett. De ez engem nem zavart. Bekajáltam, nem volt valami jó, de mondtam magamban, ha rosszabb nem lesz, túlélem. Kicsivel utána mentem a szálloda menedzseréhez. Mivel már kicsit megszoktam a helyet, nem voltam zavarban és jól ment az angol is. Mondta, hogy ma és holnap is még szabad napot kapok, hogy körülnézzek egy kicsit, szerdán kezdek. Remek! Amint szabadultam, siettem le a partra csobbanni, hiszen idén még tóban sem fürödtem, nemhogy tengerben. Nagyon jól esett, csak elszoktam a sós víztől. Hazaérve otthon találtam a Gabit, megmutatta hol van a bolt, vettünk pár sört, amit azonnal be is vertünk. Közben elmondta neki mi a munkája, csomó mindent csinál: úszómester, konditerem-felügyelő, DJ, ő kezeli a fényeket, fellép a show-ban. Most „csak” ennyi jut eszembe.  Ami viszont jó, hogy ő is all inclusive ellátáson van, mint a vendégek, szóval tud és szokott is gyümölcsöket, kisebb kajákat, üdítőket hazahozni. Ez nagyon jó, mert igaz, hogy mi 3-szor kajálhatunk naponta, de nem mindig jó a kaja és a reggeli hajnali 6-kor van, és én 9-kor kezdek, szal nem szívesen kelnék hajnalba pár dzsemmes kenyér meg kávé miatt.

6-kor van vacsora, el is indultam. Mivel pontos voltam, láttam kb. az összes dolgozót. Kicsit frusztrálva éreztem magam, mert láttam, hogy össze vannak szokva és ráadásul mindenki szlovákul beszél. Nem igazán sikerült berobbannom a társaságba, ezért benyomtam a kajámat és elhúztam.

7-kor találkoztam a recepció „kis-főnökével”, egy fiatal csaj, nem tűnt vérszomjasnak. Utána elindultam megkeresni a bárt, ahol lehet netezni. 3 euró a csapolt Mythos, de van net és addig lehet maradni ameddig akarsz. Chateltem pár emberrel, iszogattam – nagyon jó volt. Vettem cigit is, basszus 4 euro a Camel, fuck… Nem kéne elbagózni a fizut az jár a fejembe, de minden egyes szál baromi jól esik :P

Ekkor még tervezgettem, hogy este megyek a discoba a szállodába, mert minden hétfőn és csütörtökön van, de estére annyira befáradtam a pihenés hiánya és a sör miatt, hogy kidőltem. Nem baj, mindennek véget kell érnie, csak nehéz elfogadni.

Reggel kipihenten keltem, bementem a recepcióra gyakorolni. Ebéd, fürdés, kis pihi, két sör és elindultam bevenni a Kos várost. Szereztem térképet is. Nem vagyok gyakorlott városnéző, de nagyon jó stratégiát dolgoztam ki erre a célra. Amint leszálltam a buszról, megkérdeztem egy járókelőt hol vagyok, merre van dél meg észak és bejelöltem a térképen. És amikor mentem valamerre, húztam a csíkot(a térképen a gyengébbek kedvéért :D) amerre haladtam. Dionüszösz altár volt a legközelebb eső látnivaló. Dénes, mint név Dionüszösz leszármazottja, szóval valamilyen szinten az én altáromnak mondható, ennek kifejezetten örült a fejem. Utána a belváros szélén mentem, nézegettem a romokat, azok nem izgattak fel túlságosan, de volt 1-2 hangulatos hely. Megunva a nézelődést, beültem egy bárba(persze ott is volt WiFi, ezen már nem is csodálkoztam), ittam egy sört meg ott töltöttem fel a blog első fejezetét. Tovább mentem a kikötő felé, nagyon fasza volt. Azt hittem, hogy hajókiállítás van, de nem, ezek mind turista hajók voltak, amik némi pénzért elvisznek a környező szigetekre vagy akár Törökországba is. Ki tudtam hagyni. Kikötőnél van egy vár, ami egész jól megmaradt, ott mászkáltam. Megtaláltam a fát, ahol Hippokrátész filozofált pár ezer éve, de nem kaptam ihletet semmilyen nagy felfedezéshez, pedig egy egész cigi erejéig ott maradtam.

Kitúristáskodtam magam, csináltam pár képet, most már csak egy jó görög gyrosra vágytam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz helyet találni, ahol kapok. Éttermek előtt láttam a táblán a képet, de nem volt ott az ára, ezért nem kockáztattam. Később találtam egy helyet, 2.5 juró – remek. Kértem egyet, de ahhoz képest a pécsi Aladdin egy I. osztályú étterem. Kicsi és szar volt a pita, kevés a hús, unalmas szósz. Tavaly görög nyaraláskor 100-szor jobbakat ettem olcsóbban. Utálom, amikor apróságokon csúszik meg a tökéletes nap, de túltettem magam rajta. Azzal vidítottam magam buszmegálló felé menet, hogy milyen rutinosan jártam be a várost és mindig pontosan tudtam, hogy hol vagyok.

Visszaértem a szállodában, ott is megtaláltam a helyet ahol lehet netezni, meg is tettem. Lementem a partra cigizni egyet, hallgattam a hullámokat egy nyugágyon fekve a sötétben, karaj volt. Hazamentem a szobába, beraktam egy sorozatot, alváshoz készültem. Azzal nem számoltam, hogy a szomszédba szabadnapot kaptam a dolgozók és lazulnak az erkélyen. Próbáltam nem figyelni rájuk, de azért egy durva párbeszédet sikerült elkapnom:

Jön egy másik arc az erkélyük előtt.

-Hi, what do you drink ?

-Beer.

-Why?

-Because we have to.

-Come to my place, i have vodka.

Ilyen formában ez lehet, hogy nem jön át nektek annyira. De abban a pillanatban, abban az állapotban, az arc akcentusával elszavalva ez a pár mondat nagyot ütött nekem. De azért tudtam aludni tőle. :D

Itt általában éjfél előtt, sőt 1-2 előtt nem nagyon fekszik le senki, de én megtettem, mert jó kipihenten akartam menni az első munkanapomra.

Most eléggé kicsúsztam a szinkronból a sztorikkal, mert mire ezt kiposztolom, már pont egy hete álltam munkába. De majd valahogy beérem magam, kulcsszavakat mindennap írok le, hogy emlékezzek rá, mit szeretnék elmondani.

Egy kis előzetes a következő részből: hogy ne tűnjön úgy, hogy csupa móka és kacagás az egész, lesz benne egy csipetnyi érzelem, egy kiskanálnyi szomorúság, 3 deka elmélkedés és egy vödörnyi sztori.

Bon voyage !