Hey-yo people !
Következzen hát a folytatás, az első munkanapommal kezdve. Elég későn sikerült lefeküdnöm előző nap, kicsit gyűrödten keltem, de keltem már fel rosszabb állapotban is meló előtt. Reggeli, cigi, WC, zuhany, fogmosás (a tökéletes sorrend :D) meg az öltözködés több időt vett igénybe az általam számoltnál, szóval szokásomhoz híven elkéstem az első napon. De nem volt belőle para. Gyakoroltam a betanult dolgokat, jól ment, az idő csak úgy repült, mert sok érkező volt azon a napon (bárcsak mindig ilyen gyorsan telne az idő, mint akkor). Mire ránéztem az órára, már ebédidő volt. All right ! Ekkor még nem cigiztem munka közben, nem tudom eldönteni, hogy a kajának vagy a ciginek örültem jobban. Délután 2-kor már végeztem is az első műszakkal. Nagyon tetszik a beosztás, gyorsan elment az idő, 7-ig szabad vagyok, utána már csak 3 óra és megint vége. Egy dolog szomorított el, egy cent borravalót nem kaptam, pedig arról álmodoztam, hogy csak úgy szórják majd felém a lóvét. Akkor még nem tudtam, hogy mindenki voucherrel érkezik és recepción nem nagyon fizetnek semmiért, max széfbérlésért meg törölközőkért, de arra nem szoktak jattot hagyni. Még a napi cigi pénzem sem lesz meg, de találtam a boltban Camel dohányt, ugyanannyi mint a doboz, de 3-4 napig elég. Ezt nevezem stílusos spórolásnak!
Esti műszak után felmentem a bárba, egy sör mellett mikrofonon dumáltam Zsófival, nagyon bejött. „Majdnem” olyan, mintha ő is ott ült volna, csak néha szarakodott a vonal és akkor rájöttem, hogy mégsem :D
Hazaértem, de utána még ki akartam ugrani valahova, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert kizártam magam. Lakótársam meg másik városba ment zenélni, szal 3-4 elött nem vártam haza. Máris belekeveredtem a gebaszba ?! Lementem a partra, befeküdtem a jól bevált nyugágyamba a sötétben és hesszeltem, gondolkoztam. Nyugtattam magam, hogy most nekem nagyon jó, hangulatos helyen vagyok, biztos bárki cserélne velem. Csak ezt a gondolatmenetet kicsit megzavarta a szúnyograj, aki rám támadt. Visszamentem a szálláshoz, földszinten van a szobánk, ezért bemásztam az erkélyre, összetoltam két széket, magamra terítettem két törölközőt a szúnyogok ellen (este mindenhol ott vannak a gecik, GRR). Egész jó mondom magamban, így még be is tudnék aludni. Örömömre az erkélyünk előtt ment el pár munkatársam és értetlenül néztek, hogy mit keresek az erkélyen. Felkészültem rá, hogy be fogom égetni magam előbb-utóbb, de nem ilyen hamar :D
Éjszaka megjött a Gabi, bejutottam. Kicsit erősnek éreztem, amikor szólt, hogy reggel kicsit korábban fog kelni, mint én, mert le akar menni futni a partra. Na nee ! Hogy lehet egy embernek ennyi energiája, én már aludtam pár órát, de még így is tudtam, hogy rohadt fáradt leszek…
Továbbiakban a melóban töltött napokat már nem részletezem. Röviden annyi, hogy napról napra jobban éreztem magam, egyre több dolgot tudtam teljesíteni. Az angolom rohamosan fejlődött, előjött a tudatalattimban rejtőző tudás. Most már tök könnyen el tudok csevegni bárkivel.
Melóról még annyit, hogy ha sok érkező van, akkor gyorsan telik az idő. Beregisztráljuk őket, elmondjuk a tudnivalókat, beszélgetünk velük. De ha épp nem jön senki, akkor holt idő van, de ott kell állni, hogy lássák, hogy tettre kész vagy. Mozisok tudják miről beszélek :D
De azért elütjük az időt. Mennek a kártya- meg érmetrükkök. Nagyon durvákat tudnak, de azt ígérték a szezon végén megtanítják, de addig nem, szenvedhetek a kíváncsiságban. Én is tudok pár érmetrükköt, de meg se közelítik azokat, amiket mutattak. Egyszerűen képtelenségnek tűnik, pedig biztos, hogy valami baromi egyszerű dolog áll mögötte. Az összes trükk és mutatvány ilyen, elterelik a figyelmedet, és nem jössz rá hogyan csinálták. Na majd mire hazaérek készítsétek az apróitokat, mindent eltüntetem :P
Egyik este elmentem a discoba, de nagyon alacsony volt a bulihányadosom, ezért nem jött be.
Bulihányados = ((vér alkoholtartalma)^2 + zene minősége + haverok száma a buliban+táncparkett telítettség) / 100
Egy százalékos értéket kapunk a végén, ha valamelyik tényező kifejezetten magas vagy alacsony, nagyon befolyásolja az eredményt pozitív vagy negatív irányba. Igen, ráértem…
Azt ugye mondtam már, hogy egy csomóan egy helyen kajálunk – a munkáskosztból. Animátorok viszont ugyanazt ehetik, mint a vendégek. Hogy érzékeltessem a különbséget, elmondok egy rövid sztorit. Két animátor csaj lebukott, mert haza akartak vinni 1-2 adag kaját, magyarul loptak, és azt nem szabad. Ahelyett, hogy kirúgással vagy pénzbüntetéssel fenyegették volna őket, a gonosz menedzserek sokkal ijesztőbbet találtak ki. Ha még egyszer előfordul, akkor ott fognak enni, ahol mi :D
Alapvetően jól érzem magam a bőrömben. Munkába gyorsan eltelik az idő, meg mindig jönnek új vendégek, más kérésekkel, problémákkal. Egyáltalán nem olyan monoton meló, mint amilyennek tűnik. 14től-19ig tartó szünetem a kedvenc időszakom. Ilyenkor megyek le a strandra, netezgetek, beverek néha egy sört, zenét hallgatok, takarítgatok, alszok. Ez mindig nagyon jól telik. Utána vacsi, és go melóba. Esti műszak néha unalmas, de csak 3 óra, szóval kibírható.
Este viszont eléggé szokott ingadozni a hangulatom. Hazaérek, zuhanyozok egyet, bontok egy sörit – eddig jónak tűnik, nem ? Na de utána kiülök az erkélyre cigizni, és hallom hogy a szomszédok már kezdik az esti alapozást. Beszélgetnek, röhögnek, visítanak – ebben a sorrendben, ahogy azt illik. Kicsit irigylem őket ilyenkor, át is mentem párszor, de általában nem éreztem jól magam. Mindenki szlovákul beszél, mert a dolgozók 90%-a szlovák. De nem elég, hogy egy országból, egy iskolából is vannak, évek óta ismerik egymást. A szálloda szerződésben van egy szlovák sulival, amely minden évben küldi a diákokat. Angolul a többség nem tud, csak páran. Úgy értem beszélgetős szinten. Persze vannak, akik jól beszélik a nyelvet, de nekik is megvan már a társaságuk, meg gondolom szívesebben mulatnak a spanjaikkal anyanyelvükön, minthogy valami fura oroszmagyar arccal foglalkozzanak. Lehet, hogy nem vagyok elég közvetlen, de a tapasztalat azt mutatta, hogy jobb ha át se megyek az ilyen erkélyes bulikra (mindenki földszinten van, szóval átmászkál mindenki mindenhova). Mert ha átmegyek, akkor csak nézek ki a fejemből és elkezdek agyalni, hogy milyen jókat csapattam én is otthon. Csajszim sincs itt, hogy feltöltsön életerővel… és hasonló gondolatok kezdenek el szaporodni bennem. Ilyenkor be szoktam fordulni kicsit. Viszont ha a szobámban maradok filmezni vagy játszani(számítógépen), akkor le vagyok foglalva, nem ér semmilyen inger, az kicsit idegkímélőbb megoldásnak tűnik. De nem akarok magányos farkasnak tűnni a többiek előtt, meg szoktak is hívni néha, illetve a szobatársam szinte mindig, de nem akarom mondani nekik, hogy nekem ezek a bulik ebben a formában nem olyan bejövősek, mert lehet, hogy megsértődnek és már nem hívnak máskor. Minden hétfőn meg csütörtökön van disco, de ahhoz nagyon sokat kell innom, hogy a Lambada(és a társai a lá Est Café) című számra bálozzak, másnap abból nem lenne túl sok meló :D
Úgy látom-gondolom, hogy egy páran elég punnyadtnak hisznek. De birtokomban áll pár fotó(buli,fesztivál,nyaralás), amivel ezt cáfolni tudom majd :D
Na de azért volt pár jó este is. Voltunk sörözni meg billiárdozni Gabival. Volt, amikor csak páran ittak, pont akik tudtak angolul is, akkor betársultam kicsit. Egyik este átmentünk a román szomszédokhoz, akkor egész este csak angolul ment a duma. Az nagyon jó volt, jóarcok.
Van egy nagyon jó klub a környéken, világhírű fellépőkkel, több ezer ember elfér, tengerparton van. Inkább oda megyek el majd pár bulira, mert azért legalább érdemes feláldoznom a másnapomat. Szabadnapot nagyon ritkán kaphatok sajnos :(
Összefoglalva jól érzem magam, de vannak mélypontok. De szerintem ezekre még talán szükségem is van, mert otthon túl jó dolgom volt. Nem lehet mindig minden happy. Abban biztos vagyok, hogy hazatérve sokkal jobban fogom értékelni azokat a dolgokat, amelyek teljesen alapnak tűntek.
Ehhez a részhez ennyit szerettem volna írni, van még pár nyers jegyzetem, amit bloggá fogok alakítani. Még nem döntöttem el, mi lesz a következő. Vagy a szálloda bemutatása – vendégek, dolgozók élete, képek stb. Vagy egy kicsit vidámabb hangulatú anyag, mert pont most történt velem 1-2 jó dolog is, szal jó hangulatban kellett írnom a rossz élményekről, de nem akartam kihagyni őket, mert része a kalandomnak.
Keep it on, niggaz !
