Görög meló avagy Olasz meló 2

Végre megjött az első komolyabb fizetés, nagy örömömre többet kaptam egy százassal, mint ami a szerződésben van. Valamiért  „ezért még rá fogok baszni később” gondolataim voltak, de hülye lennék ilyen esetben intézkedni bármit is. Elkönyveltem, hogy biztos jól dolgoztam és prémiumot kaptam és ezzel megszüntettem a paranoiás gondolataimat.

Már régóta kedvünk volt pénzt költeni, csak nem volt, ezért kivettünk egy szabadnapot a Gabival és beneveztünk egy szigettúrára. Nagyon sok helyen van rá lehetőség, vannak nagyon jók meg nagyon szarok. Volt egy ajánlat, hogy a fickó eljön értünk kocsival és elvisz a kikötőbe, nem kell sokat mozognunk és buszozni a városba, korán kelni, buszjegyet is megspóroljuk – áll az alku.

Biztos ami biztos, nem pihentük ki magunkat, hisz zsibbadtan sokkal jobb a túra. 8:45kor meg is jelent a fickó, felkapott minket, legombolt lóvéval de cserébe adott egy cetlit, amin az állt, hogy 2-en szállhatunk fel a hajóra. Tájékoztatott, hogy ha jó helyet akarunk, akkor legyünk ott jóval korábban a 9:30-as induláshoz képest, mert a hajó tele lesz. Így lett, 9-kor már ott dekkoltunk a kikötőben és vártuk az ígéretes „Kosmos” nevű hajót. Idővel megjelent egy kis pötty a messziben, ami közelebbre érve sem lett nagyobb. Mondanom sem kell, hogy mi volt a hajó neve. De nem értettem, hogy miért kellett ennyivel előbb itt dekkolnunk, csak 8-an voltunk. Amíg ezen filóztunk, észrevettünk egy buszt a közelben, ahonnan rengeteg ember szállt le és gyanúsan a hajóhoz tartottak. ÁÁÁ, biztos nem idejönnek, ide a fele sem férne be – gondoltuk. De a görögök ügyes fickók, megoldották. Viszont hiába voltunk ott elsőként, fogalmunk sem volt mi számít jó helynek és mi nem. A hajó felső szintjén levő padot tituláltuk V.I.P-nek és ott helyezkedtünk el. Egész jó döntés volt, mert így csak félig áztunk el és egy kapásra fel is ébredtünk. Ugyanis akkora szél volt, hogy a hullámokat amiket menet közben szétvágott a hajó eljutatta a legeldugottabb pontokba is. És nehogy napszúrást kapjak lefújta az egyik kedvenc sapkámat a tengerbe, de legalább ki tudtak röhögni egy páran a környéken. Nem vagyok sértődős gyerek, férfiasan „Good bye”-t integettem a sapimnak, ezzel elfogadva a vereséget a természet erőivel szemben. Majd visszafelé felkapjuk, megnyugtatott a Gabi. Körülbelül ekkor végeztük ki az első sörünket és alig vártuk, hogy partra szálljunk az első szigeten. Én személy szerint azért, mert rohadtuk kellett brunnyantanom.

1.sziget – Kalymnos

Mivel csak 1,5 óránk volt körülnézni, mondta az idegenvezető, hogy a portot ne hagyjuk el, első sorban elmegyünk egy tengeriszivacs múzeumba, mert ezen a szigeten van az egyik legjobb gyűjtemény a világon, utána szabad idő 11:50ig. Tanakodás nélkül mentünk a többiekkel a múzeum felé, be is mentünk, engem csak a pipi-inger miatt nem érdekelt a dolog, Gabit meg csak simán nem, becsületből ellőttünk pár képet és mentünk olyan univerzális helyet keresni, ahol tudunk gyrost enni és elvégezni másféle szükségleteinket. A portban csak menő éttermeket láttunk, amiket kik tudtunk hagyni, megkérdeztem egy görög arcot: „Hey, where can i have a gyros?” „Sorry, i don’t know english” Nem igaz, hogy a gyros szót nem érti meg?! „Gyros pita!” - próbálkoztam megint. „Ahh,pita, come!” Ezek szerint a pita szó kellett neki a megbizonyosodáshoz, hogy mit is akarunk. Bevezetett valami kis utcába, ahova magunktól biztos nem mentünk volna be zabát keresni, és ott volt a hely. Kikövetkeztettük, hogy azért van eldúgva, mert csak 2 euró a gyros és az nem viselné meg eléggé a turisták pénztatyóját, ezért azok egyenek csak a kikötőben dupla pénzért.

Kijövén nagyon jól éreztem magam, minden pillanatnyi igényem kielégült és még csak most kezdődik a nap! Hogy ne keverjenek össze egy helybelivel, a pólómat rákötöttem a fejemre a nap ellen, és elfeküdtem egy patkára cigizni és sörözni. Természetesen minden egyes lépésünket dokumentáltuk fotókamera segítségével. Indulás előtt nyomtunk egy léghoki meccset, vesztes fizeti a köv. sört. 6-5re kaptam ki, tök fasza meccs volt. De Gabi éreztette velem, hogy nem csak a részvétel a lényeg és lelúzerezett. Visszaértünk a hajóra, de most más helyet választottunk, ahol el lehet feküdni és ahol jól le lehet égni, mert délbe a legerősebb a nap és mikor napozzunk ha nem most ?! Felszerelkeztünk  sörrel, de mivel tapasztaltak vagyunk és tudjuk, hogy a sör dehidratál, vettünk 1-1 kólát is. Arra egyikünk sem tudta a választ, hogy miért nem a szigeten vettünk itókát egy boltban, ahelyett hogy  a hajón 2x annyiért. Mind1, tele vagyunk lével és süt a nap, indítsd be a hajót, kapitány!

2. állomás – szabad víz a sziklák mellett

A sziget nevét, ahova valósiak ezek a sziklák nem tudom, de sejtem, hogy valószínűleg itt forgatták a Karib tenger kalózait, mert ilyen szép tiszta vizet csak ott láttam. Hogy ha a fotók csak a látvány felét tudják majd átadni, akkor is már érteni fogjátok miről regélek.

A hajóról lehetett ugrálni a vízbe, elég fless volt. Mondjuk akkor kicsit beszartunk, amikor elindult a hajó és mi a vízben voltunk, de hálistennek csak arrébb parkolt egy kicsit :)

Ezután lehetett átvenni az ebédet, fejenként egy adag souflakit (pálcikán van a hús, saslikhez tudnám hasonlítani) és egy salátát. Hogy biztosan jól lakjunk, két főre kértem, mert nagy volt a sor és mondtam, hogy aki velem van az nem állt be, mert hogy majd én átveszem. Gabi is kikérte a sajátját, így iszonyat be tudtunk zabálni. Utána kifeküdtünk a placcra napozni és haladtunk a következő sziget fele.

3. állomás – Pserymos

Ahogy az idegenvezető elmondta odafele, a szigeten nincsenek se utak se autók. Motorcsónakkal járnak bevásárolni egy másik szigetre. Egy tanár van összesen, mert nincs túl sok gyerek, mivel kb. 50en laknak a szigeten. Kb. 15 házat láttam, abból 3 kocsma és egy motel :D

Viszont nagyon király a strandjuk, lagunába van, nem fúj a szél és tök nyugis a víz. Mikor söröztünk az egyik helyen megkérdeztük a pincért, hogy az okés, hogy nyáron jön a rengeteg turista és belőlük éltek, de télen mit csináltok? A válasz rendkívül tömör és lényegre törő volt – halászunk, mondta és már ment is tovább :D

Mondjuk nem mondott hülyeséget, minden második ember tengeriszivacsokat, kagylókat vagy kagylókból készült ékszereket, dobozkákat , képeket árult.

És lassan már eljött az idő a visszainduláshoz. A sörtől és strandolástól befáradva ledőltünk aludni kicsit, már cseppet sem zavart a víz, ami kb. 5 percenként teljesen leterített.

4. állomás – Mastichari

Innen indultunk, ide hoztak vissza. Ha már elkezdtünk királykodni, akkor adjunk is az érzésnek. Beültünk egy étterembe, hogy kajázzunk egy jót. Utólag mondták, hogy a lehető legrosszabb helyre ültünk be, ahova lehet. De mivel ezt akkoriban nem tudtuk, elégedetten távoztunk J

A parton sétáltunk vissza a hotelhez, ez kb. egy órás út, de mivel megálltunk egy helyen pihenni a nyugágyakban, meg egy helyen ittunk még sört, kicsit tovább tartott az út.

Hazaérve a Gabi elrohant meccset nézni, én mondtam neki, hogy lehet hogy utána megyek, csak még pihenek kicsit. Na ez volt az első alkalom, amikor este 10-kor el tudtam aludni, nagyon ki voltam merülve.

Ja és külön érdekessége a tripnek, hogy mindig más söröket ittunk, ha volt rá lehetőségünk.

 Skalpok: vmi lidlis sör, amit otthonról hoztunk, mythos, amstel, heineken, alfa, fosters, franziskaner( a legjobb búzasör amit eddig ittam)

Van pár sztori, amiről kötelességem beszámolni, már bizonyos információkat kiszivárogtattam, de azért leírom egybe az egészet.

Sok minden tanúságot levontam a történtekből, tanulópénzt is kellett fizetnem (nem tudom, meddig kell még, már véget érhetne ez a korszak :D). Mindemellett arra jöttem rá, ha úgy indulok el buliba, hogy most óvatosan, kulturáltan fogok szórakozni – na akkor mindig nagy baj történik, szégyentelen éjszaka lesz belőle. Ezt a feltevést fogja alátámasztani a két sztori, amit leírok.

1.       Beach party

Amikor jönnek orosz vendégek, egy részükkel, akik jó arcoknak tűnnek, mindig lespanolok és meginvitálom őket a beach partyra (egy másik hotelben van, szóval erről nem tudnak az itteni vendégek), mert, hogy sokkal jobb mint a mi bulink, a tengerparton van a homokban, jó zenével+olcsó piával. Néha ezt meggondolatlanul teszem, mert 3-4 nappal előtte beharangozom, és ha a buli napján esetleg nem lenne kedvem vagy fáradt lennék, már bunkóság visszamondani. Így történt ezen az estén is.

Nem baj, mondom, elnézek megmutatni magam, iszok pár sört és hamar haza. Meg volt beszélve, hogy a bulin találkozunk, mert én később végzek. Munkatársaimmal megittunk 1-1 sört és útnak indultunk, velünk tartott egy osztrák vendég is, aki bulira érve azzal indított, hogy ki mit iszik. Kezdjük sörrel – bólogattunk mindannyian. Iszom a kis dobozos sört, dohányzok – milyen visszafogott vagyok, büszkén gondolom magamban. Ideje megkeresni az oroszokat, vettem még egy kis sörit és mentem nézelődni, hamar megtaláltam őket. Nem mellékes, hogy bemutassam a csapatot: „Idősebb fószer feleségével és a lányával, 2 litván srác barátnőjükkel, 2 testvércsaj meg még egy 28 éves csaj és egy 35 körüli házaspár.

Rövid kitérő: akik lényegesek lesznek a sztori alapján, azokat ellátom nevekkel (persze nem egyeznek meg a valósággal szerzői jogok miatt, vagy mittomén mit szoktak írni ilyenkor :D)

Idősebb fószer = Alexander aka. Szása

28 éves csaj = Tatiana

35 éves házas pár, a férj = Volodja

Rövid üdvözlés után jött a kérdés, miért sörözöl, a vodkát nem szereted? De, mondom szeretem, csak holnap nehéz napom lesz meg fáradt vagyok – gyengén mentegetőztem. Jól van, tölts neki egyet mondja a Szása a litván arcnak. Egy 1,5 littyós ásványvizes üvegből nyomatták a cuccost. Honnan van kérdezem – all-inclusive, kacsint a figura. Ah, szóval a hotelből. Utánaszámoltam, a hotelben 4-cl-es adagoló van, ami körülbelül 2 másodperc alatt folyik ki, és ugyanannyit kell várni, hogy újratöltődjön. Azt, hogy mennyi időbe telik megtölteni egy 1,5 littyós üveget bízzuk rá azokra, akiknek gyakorolniuk kell a matekot, mi maradjunk abban, hogy sokáig és macerás. De hát a cél szentesíti az eszközt.

Jó iszok egyet, nem kéretem magam. Volt kísérő is, szóval nem gáz. Mondanom sem kell, hogy egy ciginyi idő nem telt, mire jött a következő kövér adag. Jól van,elég  sokan vagyunk, akkor gyorsan igyuk meg ezt az üveget és menjünk táncolni – javasolja a litván srác. Mivel nem volt sok poharunk, mindig 1-2t teletöltöttek és adták körbe és mellé a kísérőt, most már nem paráztam rá, mondom elpusztítjuk és utána kitáncoljuk és én lelépek közbe aludni. Elég gyorsan ment a kör, már mentünk is ropni. Valószínűleg ennél a pontnál vesztettem el az önkontrollt, mert amikor jött egy szarabb szám, gyorsan elugrottam egy koktélért, és páran kiültünk a partra cigizni. Utána össze-vissza járkálás, tánc-part-ülőhely. Egyszercsak bejelenik a litván arc egy üveg vodkával, de már originallal. Mindenki kérdően néz rá. Megkérdeztem a pultost, hogy mennyi lenne az üveg, és azt mondta 15 euroért vihetem csak itt és csak most, ezek után hagyjam ott ?!-mondja. Tényleg jó érvelés volt, de szerintem nem csak nekem, de másoknak sem hiányzott már, de ránéztünk. Na ez az utolsó rész amire aznapról emlékszek.

Másnap ébreszt a Gabi: Denis, keljél fel 9 óra, munkaaaaa. Uhh bakker, muszáj lesz. Felkelek, elkezdem keresni a papucsomat, hogy gyors dobjak egy zuhanyt, hogy legalább valamennyire emberi lénynek érezzem magam. Nincs meg, jó erre nincs idő, bevállalom papucs nélkül. Felöltözök, hmm…, szemüveg sem ártana, azt sem találom. Mondom gyors elugrok lehúzni a kártyám, jelezni, hogy ébren vagyok, csak vissza kell mennem megkeresni a szemcsit.

-          Hallod, Nikos, nem találtam reggel a szemcsimet, visszaugorhatok megkeresni?

-          Persze, hogy nincs meg, mert itt van a recepción. – nyújtja felém.

Kicsit ledöbbentem, nem tudom milyen fejet vághattam, de beröhögött: „Nem emlékszel, mi?”

Mondom nem igazán… Itt már kezdtem rosszat sejteni.

Ezután elmesélte, hogy éjszaka egy vendég hozott be a recepcióra(Volodja volt az, mondta utólag, hogy a leghosszabb útja volt, mert folyamat elestünk és ő cipelt mindkettünket), mindketten csontrészegek voltunk, és mivel nem tudta, hogy hol lakok és az éjszakai recepciós sem ismert, mert vele nem találkoztunk még, átmeneti megoldásnak leraktak a kanapéra a lobbyban. Azt is mondták, hogy akárhányszor megpróbálták levenni a szemcsimet, vergődtem és udvariatlanul közöltem, hogy ezt a tevékenységet hagyják abba. De idővel elaludtam, akkor levették rólam. Már csak azt kellett megoldaniuk, hogy hazajuttassanak. Szerencsére arra járt egy melós, aki vágta, hol lakok és felajánlotta a segítségét. Na amit ezután meséltek, a mai napig nem hiszem el és ti se higgyétek el ! Amikor megpróbált felébreszteni a srác, nem nagyon reagáltam, mormogtam, hogy hagyjanak és visszafordultam aludni. Amikor pedig alaposabban megráncigált, felpattantam, előkaptam a kulcsomat, amit bicskaként fogtam a kezemben, ráfogtam az emberre és mondtam, ha mégegyszer felébreszt alvás közben, akkor vége. De végülis, valahogy ráébresztettek, hogy éppen a recepción vagyok és aludni otthon kéne, és hajlandó voltam engedni, hogy hazacipeljenek, miközben megint elaludtam. Hazaérvén, felébredtem, megláttam a srácot: „Szóval még mindig itt vagy?! Na most megkapod” És elkezdtem vagdosni a kulccsal, mondta ha még egyszer megcsinálom, akkor bever egyet, szóval a végén kaptam egyet, azonnal beleestem az ágyba, és elaludtam kulccsal a kezemben, amit Gabi volt olyan rendes, hogy dokumentált is.

Ezeket hallván percekig értékeltem az infókat, de nem bírtam elhinni, pedig igaznak tűnt. Csak eddig nem ilyennek ismertem magam. Na és akkor ezután jött az ebéd… Mikor beértem, egy pillanatra elhallgatott mindenki, aztán egyszer csak kitört a röhögés, valaki elkezdett tapsolni:”Bravo, Denis”, jól elintézted magad. Nem szerettem volna ennyire a középpontba kerülni :D

Utána mehettem a szomszéd strandra a papucsomért, mert valszeg ott hagytam el. Jól esett, amikor egy full ismeretlen srác megkérdezett, miért iszok ennyit… De a papucs meglett

Bocsánatot kértem a sráctól akit cserébe a hazafuvarért lekulcsoltam, az a vicc, hogy tényleg sikerült megvágnom, mutatta is a sebet…

Recepciómenedzser egy fiatal és laza csaj, de tudtam, hogy ez azért még nála sem fér bele a keretbe, ezért tőle is bocsánatot kértem. Mondta, hogy okés, de ez az utolsó alkalom. De közbe rohadtul röhögött rajtam :D Talán annyira nem vagyok gázban :D

Na mondom, ezt most sokáig fogják emlegetni, de hálistennek egy másik srác odatette magát, bebaszott, őrjöngött éjszaka a medencénél, beledobálta és tördelte a székeket és a poharakat, pár szobát, köztük a miénket is telefújta poroltóval, szal átvette tőlem a stafétát ;)

TO BE CONTINUED…

P.S.: Azért mások is alkottak rajtam kívül az oroszok közül. A Szása pl. lemaradt a többiekről, egyedül gyalogolt haza, kb. 5-10 perc az út, de nem vágta le, hol kell lefordulni a partról és továbbsétált a parton elég sokat, elfáradt, gondolta szundikál egyet a nyugágyon. Később arra ébred, hogy rohadtul fázik, sötét van és fogalma sincs, hogy most jobbra vagy balra kell mennie. De jó irányt választott, reggel 6ra haza is ért, és 2 körül lehetett amikor elindult :D

Ciao ragazzi !

Azt hiszem már írtam valamikor, hogy idefelé tartva két dollárjel volt a szemeim helyén, mert azt hittem, hogy csak úgy röpködnek majd a jattok. Pl. hogy 90 euro egy szoba egy éjszakára, odatolják a 100-ast és mondják, hogy „It’s okay, keep the change”. Hát semmi ilyenről nincsen szó, a szobák már jó előre ki vannak fizetve, mindenkinek voucherje van, pénzzel alig érintkezünk a recepción.

Első héten nem kaptam egy fillért sem, kicsit el is keseredtem. Láttam viszont, hogy a srác aki a bőröndöket szállítja szokott kapni és nem is kaphat rosszul, megfigyeltem, hogy be szokta váltogatni az apróit papírpénzre a nap végén. Megkérdeztem, hogy én is vihetek-e csomagokat, de mondták, hogy nem, nekem a recepción kell lennem, majd a srác hordja őket. Kibaszásnak éreztem, beszélek 3 nyelvet, amit rajtam kívül senki (kivéve az angolt persze) és a srác aki angolul meg szlovákul tud, amit itt kb. mindenki beszél, 100-szor faszábban jár mint én. Persze nem akartam már az első héten ugatni, mondom várok még egy kicsit.

Később amikor nem volt dolgom, ott álltam mint egy fa a recepción, megkérdeztem a főnököt, hogy segíthetek-e elvinni 1-2 bőröndöt, mert nagyon sok van belőlük és ne kelljen annyit várniuk rájuk a vendégeknek. Okés – viheted. Innentől kezdve, ha nincs dolgom és sok bőrönd van, akkor mindig vihetek párat. Sajnos ez nem olyan sűrűn szokott lenni.

Kb. minden második ember szokott adni jattot rá, általában 2 eurot. Persze vannak szélsőségek. Volt hogy majdnem sérvet kaptam, annyi csomagja volt az embernek, és épphogy megköszönte. Volt akinek egy kerekes bőröndje volt, amit 30 méterre levő szobába gurítottam, és adott 2 eurot. Volt akit el kellett költöztetni hotel egyik végéről a másikba, arra 5 eurot adott. Szóval azért lehet gyűjtögetni.

Borravalót szoktak hagyni távozáskor is, 5-10 euro között. Pl. ha sokat foglalkozol a vendéggel nyaralása közben, segítesz neki, taxit rendelsz, adsz tippet hova menjen, mint nézzen meg stb.  De erre kevesen szoktak hagyni. De volt egy tag akivel egy szót nem beszéltem, és odanyomott egy 5-öst J

Vendégek érkezésekor eddig 2-szer fordult elő, hogy kaptam valamit. Egy arcnak odaadtam a kulcsát, és odacsúsztatott egy 5-öst . Egy másiknak meg kemény stílusa volt, az útlevélbe rakta bele a 10-st (vagy csak ott felejtette :D ), szóval az kapja aki végzi az adminisztrációt és az hálistennek pont én voltam :P

De a legtöbbet akkor lehet kapni, ha valakinek valami nagy szívességet teszel. Ez is ritkán fordul elő, de előfordul az a lényeg. Az egyik kedvencem, amikor egy orosz nőnek beteg lett a gyereke(elkezdett köhögni), kijött az orvos megnézni a srácot és felírt egy receptet, mert nem volt nála orvosság amire szükség volt. Vasárnap este volt, a környékbeli patikák zárva. A recepción mindenki el volt foglalva, szóval nem tudtak nagyon segíteni nekem, hogy ilyenkor mit lehet tenni. Google haverom megsúgta, hogy a legnagyobb városban (Kos city) a szigeten van ügyeletes patika, de az is 9-ig van csak, szóval sietni kell. Közöltem a nővel, hogy merre van, de mondta hogy ő nem tud nyelveket, meg nem akarja cipelni a srácot, menjek el én taxival, fizet mindent. Oh-la-la ! Kimozdulhatok egy kicsit, már tárcsáztam is. Kos város 25 percnyire van taxival, ugyanannyi vissza + amíg megveszem a gyógyszert. Legalább egy órán át új ingerek fognak érni – örültem. Hát és amikor megláttam, hogy a taxis rágyújt a kocsiban és nekem is megengedte, nagy királynak éreztem magam. Száguldunk, bagózunk, kis csevegés, nézem a tájat. Amikor megvettem a gyógyszert, kurva nagyot röhögtünk a taxissal, hogy az orvosság 2,5 euroba került, a taxi meg 50-be. A nő is kicsit furcsán nézett, hogy milyen gyógyszer az, ami ilyen olcsó, tuti hogy nem fog segíteni. De azért adott egy 10-s grátiszt, mert biztos látta, hogy nagyon igyekeztem. Másnap amikor láttam, megkérdeztem, hogy segített-e a szer, és igen volt a válasz. Mindenki happy.

Van még egy hasonló sztori, fülgyulladás elleni csepp kellett egy magyar családnak. De akkor nem volt sürgős, mondtam, hogy úgyis megyek be du. a városba, majd megveszem nekik. Este átadtam a gyógyszert (fura, de az is 2,5 euro volt, lehet vmi szabvány ár :D), 10-t akart adni, amíg elszaladtam váltani, meggondolta magát, és még egy 5-st hozzácsapott :)

Szoktunk kapni édességeket is, svájci csoki volt az eddigi legjobb fogás.

A leírásból úgy tűnhet, mintha sokat kapnék, de nem annyira. Ez majdnem az összes sztori egy hónap alatt, de jobb mint a semmi.

A végére hagytam egy utolsó borravalós sztorit, amit a Mejszinek szánok. Méghozzá azért, mert a „szegény orosz kisfiú” módszer vált be és ő azt imádja :D

Munkaidőn kívül voltam, mentem netezni a hotel-lobbyba. Megláttam egy idősebb párt akiknek már segítettem régebben valamit. Oroszok, de elköltöztek Németországba. Odaültem beszélgetni kicsit, milyen volt a nyaralás, mit néztek meg stb. Utána ők is elkezdtek kérdezgetni, honnan vagyok, milyen a meló stb. Elmondtam, hogy nem keresek olyan jól, mint amiről szó volt, de hogy meg kellett próbálni, mert otthon is nehéz melót találni, itt meg ha nem is keresek jól, lehet hogy találok egy jobb helyet jövőre, vagy lehet hogy ugyanebbe a hotelbe visszahívnak jobb fizuval, ha jól nyomom, és akkor a csajom is le tud jönni. Mert most nem tudott jönni, de muszáj volt otthon hagynom, mert ha nemet mondok a munkára, nem valószínű hogy lejutok valaha is, szóval felnőtt döntést kellett hoznom. Épp elbúcsúztam, mert mennem kellett, amikor mondták, hogy várjak egy kicsit, és adtak egy 10 euróst, hogy több motivációm legyen melózni :) Thank you very much, sir ! Poor russian little boy RULEZ :)

Üdv mindenkinek !

Mostantól az időbeli sorrend helyett inkább témakörönként fogom írni a bejegyzéseket, mert kicsit el vagyok csúszva. Ebben a fejezetben azt fogom taglalni, hogy éltem 50 centből több, mint egy hétig és nem szenvedtem hiányt semmiből.

Pár héttel az érkezésem után járunk, a pénzt amit hoztam felelőtlenül elszórtam apróságokra. Fel se tűnt, néha vettem cigit = 3-4 euro,1 doboz sör = 1,2 euro, csips = 1,5-2 euro. Felmenni a bárba – 3 sör meg egy billiárd = 10 euro. Nem is csinál nagyon semmit az ember, de a pénz kifolyik a kezeiből. De utána legalább megtanultam, hogy lehet majdnem ugyanolyan jól szórakozni költekezés nélkül.

1.       trükk – ne vegyél sört a boltban, ha all-inclusive hotelben dolgozol – csapolj magadnak. Hivatalosan persze nem lehet ilyet csinálni, mert ha meglát a főnök, akkor nagy gebasz van. De van a színház, ami elég messze van a recepciótól és oda nem megy le esténként. 10kor kezdődik az esti show – kabaré, playback, versenyek a közönségnek és más programok. Nagyon vicces szokott lenni, az animátorok főnöke már 27 éve csinálja és nagyon jól tudja mi kell a népnek. Még ha többször is látod ugyanazt a show-t akkor is vicces, mert mindig rak bele valami újdonságot. És tudsz csapolni. Sör,ouzo,vodka,gin,rum,whiskey és a kísérők persze. Nyilván nem a legmínőségibb kategória, de szódával elmegy :P

Szinte mindenki aki 10kor végez, siet le a show-ra, ott kezdődik az esti lazulás a munkások számára. Ott szoktunk összespanolni jobban a vendégekkel, ebből alakulnak ki a menjünk le a partra vagy az erkélyhez piálni stb.

2.       2.trükk – csinálj szívességeket az embereknek, meghálálják.

A hotelnek van egy kis boltja, és elég sokat segítettem a csajnak aki ott dolgozik. Vigyáztam a boltra amíg elment valahova, levittem ezt-azt, felfújtam a gumimatracokat. Helyzet a következő: volt dohányom meg cigipapírom, de nem volt füstszűrőm, és 50 centem volt csak. Odamentem, hogy megkérdezzem mennyibe kerül és látta, hogy egy 50 centest szorongatok a kezembe, elmosolygott és odaadta ingyen (amugy 1 euro körül van a filter). Jó nem nagy az értéke, de a gesztus nagyon jól esett. Megmaradt a kis érmécském.

Minden este megyek a konyhába, mert le kell vinnem pár papírt nekik az érkezők számáról, hány doboz kaját csináljanak elvitelre stb. Látták, hogy milyen szorgalmas vagyok, és mikor arra jártam adtak egyszer egy szelet pizzát, és egyszer meg nekem is csináltak egy doboz kaját amit hazavihettem. Nájsz.

Az egyik arc a recepción elfelezte velem a borravalóját amit kapott, mert szoktam neki hozni üdítőt a bárból meg ezt-azt. 5 eurot feleztünk, szóval nem volt sok. De a 0-s egyenlegemet eléggé megdobta, egyből rendeltünk is 1-1 gyrost, mert szar volt az ebéd.

Egyik este disco volt. Találtam valahol 1 eurot, szóval már 1,5 euro boldog tulajdonosa voltam. A discoba az 50%-s kedvezményemmel pont kijön egy sör. Előtte betöltöttünk a színházban, az egyik orosz arc még elrohant a boltba, visszajött 2 üveg whiskeyvel, pezsgővel, chipsel. Sokan voltunk rá az igaz, de jó hangulat alakult ki. Bemutattam a tánctéren a robotmozgásomat és utána kiszáradtam kicsit. Mondom elköltöm a lovettámat, kikérem a söröm, nyújtom a pénzt, erre mondja a bármen, hogy nem kell fizetnem, a sört állja a főnök. Ránéztem a big-bossra, ő rám kaccsintott, én meghajtottam a fejem köszönésképpen és zúztam el cigizni. Ez az 50 centes nagyon velem akart maradni, már többször próbáltam vele fizetni, de mindig a zsebemben landolt a végén. El is raktam azóta szerencsepénznek.

Utána már megkaptam a fizumat 15-én, 50 euroval többet mint, amennyi járt volna. De úgy döntöttem erről a kis eltérésről itt nem kell tudnia senkinek :)

Igazából talán kicsit jobb fless volt 50 centből gazdálkodni, mint amikor tudod, hogy bármikor megveheted magadnak amit akarsz. Kalandosabb volt. De attól függetlenül, hogy van lóvém, próbálom úgy csinálni, mint ha nem lenne. Bevásároltunk liddlibe elég rendesen – tálca sör, üdítő, chips, rágó, felvágott, sajt. Minden ami kellhet otthonra. Gabi hazahozott egy üveg rumot, szóval most nagyon jól fel vagyunk szerelkezve. De ugyanúgy este a színházban iszunk, az otthoni sört ráérünk máskor is meginni. Meg nem szórom el a pénzt apróságokra, mint az itteni fiatalok közül sokan, de nekik szerintem nem is az a cél, hogy sok pénzt hazavigyenek 17 évesen. Mindennap vesznek a melóba egy chipset meg kakaót, ebédre egy doboz kólát meg csokit. Igazából sok felesleges faszság, de kb. napi 5 eurót tuti, hogy elbasznak csak erre és ehhez még hozzájön a cigi meg az esti piálás ha bárba vagy discoba mennek. Én személy szerint a bárba(ja, hotelen kívüli bárról van szó) már nem voltam több hete, az elején azért jártam fel, mert bejött, hogy tudok sörözni meg cigizni és netezni közbe. De rájöttem, hogy ennyi pénzt nem ér meg. Sörözni meg netezni a szállodából is tudok, cigizni meg kimegyek a teraszra, kibírom.

Ja és az egyik legjobb ingyenes szórakozási lehetőség – bemászni éjszaka a medencéhez. Este 6-kor bezárják őket és nincs ott senki. Színház mellett is van egy, az esik a legmesszebb mindentől, jó meleg a víz, lehet ugrálni a hídról, amit napközben tilos és a sörcsap is csak 1 percre van. Priceless !

Na itt véget ér a „Gazdálkodj okosan”, legközelebb a borravalókról fogok írni, csuma !

Végre egy vidámabb hangulatú részhez értünk. Már kezdem otthon érezni magam, szép lassan előjövöget az igazi énem. Már összespanoltam mindenkivel, szerintem megkedveltek. De nagyon sokat kellett innom és szórakoznom, hogy ez megtörténjen :D

Következzenek hát a főbb mozzanatok !

Egyik nap, 2 hét folyamatos munka után finoman megkérdeztem, hogy mikor kaphatok szabadnapot, mert ez így nem nagyon jó. Azt mondták, megkérdezik a nagy főnököt és meglássuk. Jól van mondom, ebből se lesz semmi. Meglepetésként ért, hogy pár óra múlva szóltak, hogy másnap kaphatok egyet, mert nincs sok érkező vendég. Karaj ! Csak már nincs nagyon pénzem :D

Csütörtöki nap volt, disco est, előtte nem terveztem menni, de így már muszáj volt, mert mindig azzal érveltem, hogy azért nem járok, mert másnap meló és pihennem kell. Na most el lettem kapva :D

Csak szolídan, pár ital, kis tánc, sok cigi, dumálgatás. Korán vége lett, mert ha nem fogyasztanak sokat a vendégek, a főnök lefújja a bulit :D

Megbeszéltük lakótársammal, hogy másnap elmegyünk aquaparkba, ezért elmentünk aludni. Reggel meg kellett keresnünk egy kis főnököt, hogy kölcsönkérjünk egy kis zsetont, mert elég üresek voltunk. Máris adósságba vertem magam, szééép !

Előző nap hozattunk liddliből jó kis 50 centes sört, abból magunkhoz ragadtunk párat és elindultunk a csúszdaparkba, pár arcnak szabadnapjuk volt (mert nekik minden héten van 1, GRR) ezért ők is csatlakoztak. Elég fasza volt így 5-en. Söröztünk, csúszdáztunk, hülyéskedtünk, kajáltunk, gyorsan elment az idő. Jó volt az aquapark, csak a csúszdák nem voltak olyan veszélyesek, mint számítottam. Sajnos tiszta gatyában mentem haza. Készültem lepiheni, erre a csörög a telefon. Engem keresnek. Ilyen se volt még. Elhívtak valahova, nem értettem hova pontosan, de beleegyeztem :D

A parton kellett sétálni egy 20 percet, és kurva jó kis tengerparti étteremhez értünk. Jó kilátással, pont naplemente volt, nagyon hangulatos volt. Nem vittem elég pénzt, ezért csak söröztem, többiek pizzáztak, de ránéztem pár szeletre én is.

Hazatérve írtam kicsit a blogba, mert eléggé le voltam maradva, de ez azóta sem változott. Többiek mentek valami beach party-ba és meginvitáltak engem is. Nagyon fáradt voltam már, mert másnaposan az aquapark eléggé kiszívott meg a pár sör amit ittam sem volt éppen pörgető hatással rám. De mondom addig kell ütni a vasat amíg meleg – eljövök. Nem bántam meg, 10 percre volt a hely, mindenki mezítláb nyomta a homokba. Az tetszett még nagyon, hogy olcsóbb volt a pia, mint a boltban kb. Egy pohár sangria – 50 cent, egy sör – 1 euro, koktél – 2. Mindegyikre ránéztem, csapattam ameddig bírtam és hazatántorogtam.

Reggel felkeltem majdnem időben, nem éreztem szarul magam, mondom karaj – kiülök egy cigire az erkélyre. Na az hiba volt. Mivel előző nap tök keveset ettem és sokat ittam, annyira leesett a vércukrom, hogy elkezdtem szédülni mint állat. Ráültem a wc-re kipakolni a méreganyagokat, de még ülni is nehezemre ment. Kezdtem kicsit pánikba esni, nemsoká meló és még ülni sem bírok. Kaja nem volt otthon, csak 2 barack. Azokat felkaptam és ráestem az ágyra zabálni. Nem vártam sokat a barackoktól, de meglepő módon segítettek. Magamhoz tértem és elindultam melóba, még csak el se késtem. Utána már szereztem szenyát meg ebédeltem is, átvészeltem a napot.

Na mostantól óvatosabb leszek – figyelmeztettem magam. Lementem a színházba megnézni a show-t, ellazítottam magam pár gin-tonikkal. Megismerkedtem két orosz párral, nagyon jófejek, bulizósak voltak, az egyik srác meg csaj fiatalabb voltak mint én, underground orosz hip-hopot hallgatott a srác, de buliba elektronikát meg DNB-t szeret. Mondom ez én vagyok, de kemény. Nem bírtam visszautasítani a menjünk le a partra inni ajánlatot. Lejöttek az animátorok is, szóval voltunk vagy 10-en. Szlovák-román-orosz-angol részeg beszélgetés, vicces volt.

Másnapom ellenkezője volt az előző napnak. Gond nélkül felkeltem és mentem el melózni. Viszont napközbe kezdtem nagyon összecsoffadni. Főleg ebéd után, a gyomrom az energiám 99%-át vette igénybe. Mindig igyekeztem mozgásban maradni, mert tudtam ha megállok – kidőlök. Du. 2 – meló vége, sietek haza, jót fogok pihenni. Aha, majdnem. Nem vittem kulcsot, Gabi nincs otthon. Na nee !

Fogalmam sem volt hol keressem, mert 2-3 között otthon szokott pihenni, mert szünete van. Bemásztam az erkélyre, levetkőztem, leterítettem egy törölközőt a földre, a szennyeszsákot a fejem alá és odagubóztam. Szép látvány lehettem. X idő múlva megjött Gabi, és akkor bent folytattam a regenerálódást.

Este a recepción már „Yasu, vodkaman!” köszönéssel fogadtak, rám is ragadt egy kicsit a név. Pedig vodkát alig ittam, inkább csak rumot meg gint-t általában. De nem akartam belemenni a részletekbe, rájuk hagytam :D

Ezt a pár sztorit szerettem volna kiemelni, mert ekkor még meglepetésképpen érte a többieket a piálós karrierem, későbbiekben már megszokták. Utána már inkább azon csodálkoztak, amikor nem ittam. Mert volt olyan is, fájt a torkom meg a tüdőm. Éreztem, hogy az immunrendszerem teljesen le van merülve és megvontam magamtól minden földi jót pár 3-4 napra.

P.S.:Az orosz cimborától kaptam jó sok orosz zenét, szóval most mindenkit a környéken untatok az orosz underground hiphopommal, de legalább én nagyon tudok rá lazulni.

Mára ennyi. Arrivederci, amigos !

Hey-yo people !

Következzen hát a folytatás, az első munkanapommal kezdve. Elég későn sikerült lefeküdnöm előző nap, kicsit gyűrödten keltem, de keltem már fel rosszabb állapotban is meló előtt. Reggeli, cigi, WC, zuhany, fogmosás (a tökéletes sorrend :D) meg az öltözködés több időt vett igénybe az általam számoltnál, szóval szokásomhoz híven elkéstem az első napon. De nem volt belőle para. Gyakoroltam a betanult dolgokat, jól ment, az idő csak úgy repült, mert sok érkező volt azon a napon (bárcsak mindig ilyen gyorsan telne az idő, mint akkor). Mire ránéztem az órára, már ebédidő volt. All right ! Ekkor még nem cigiztem munka közben, nem tudom eldönteni, hogy a kajának vagy a ciginek örültem jobban. Délután 2-kor már végeztem is az első műszakkal. Nagyon tetszik a beosztás, gyorsan elment az idő, 7-ig szabad vagyok, utána már csak 3 óra és megint vége. Egy dolog szomorított el, egy cent borravalót nem kaptam, pedig arról álmodoztam, hogy csak úgy szórják majd felém a lóvét. Akkor még nem tudtam, hogy mindenki voucherrel érkezik és recepción nem nagyon fizetnek semmiért, max széfbérlésért meg törölközőkért, de arra nem szoktak jattot hagyni. Még a napi cigi pénzem sem lesz meg, de találtam a boltban Camel dohányt, ugyanannyi mint a doboz, de 3-4 napig elég. Ezt nevezem stílusos spórolásnak!

Esti műszak után felmentem a bárba, egy sör mellett mikrofonon dumáltam Zsófival, nagyon bejött. „Majdnem” olyan, mintha ő is ott ült volna, csak néha szarakodott a vonal és akkor rájöttem, hogy mégsem :D

Hazaértem, de utána még ki akartam ugrani valahova, ami nem bizonyult jó ötletnek, mert kizártam magam. Lakótársam meg másik  városba ment zenélni, szal 3-4 elött nem vártam haza. Máris belekeveredtem a gebaszba ?! Lementem a partra, befeküdtem a jól bevált nyugágyamba a sötétben és hesszeltem, gondolkoztam. Nyugtattam magam, hogy most nekem nagyon jó, hangulatos helyen vagyok, biztos bárki cserélne velem. Csak ezt a gondolatmenetet kicsit megzavarta a szúnyograj, aki rám támadt. Visszamentem a szálláshoz, földszinten van a szobánk, ezért bemásztam az erkélyre, összetoltam két széket, magamra terítettem két törölközőt  a szúnyogok ellen (este mindenhol ott vannak a gecik, GRR). Egész jó mondom magamban, így még be is tudnék aludni. Örömömre az erkélyünk előtt ment el pár munkatársam és értetlenül néztek, hogy mit keresek az erkélyen. Felkészültem rá, hogy be fogom égetni magam előbb-utóbb, de nem ilyen hamar :D

Éjszaka megjött a Gabi, bejutottam. Kicsit erősnek éreztem, amikor szólt, hogy reggel kicsit korábban fog kelni, mint én, mert le akar menni futni a partra. Na nee ! Hogy lehet egy embernek ennyi energiája, én már aludtam pár órát, de még így is tudtam, hogy rohadt fáradt leszek…

Továbbiakban a melóban töltött napokat már nem részletezem. Röviden annyi, hogy napról napra jobban éreztem magam, egyre több dolgot tudtam teljesíteni. Az angolom rohamosan fejlődött, előjött a tudatalattimban rejtőző tudás. Most már tök könnyen el tudok csevegni bárkivel.

Melóról még annyit, hogy ha sok érkező van, akkor gyorsan telik az idő. Beregisztráljuk őket, elmondjuk a tudnivalókat, beszélgetünk velük. De ha épp nem jön senki, akkor holt idő van, de ott kell állni, hogy lássák, hogy tettre kész vagy. Mozisok tudják miről beszélek :D

De azért elütjük az időt. Mennek a kártya- meg érmetrükkök. Nagyon durvákat tudnak, de azt ígérték a szezon végén megtanítják, de addig nem, szenvedhetek a kíváncsiságban. Én is tudok pár érmetrükköt, de meg se közelítik azokat, amiket mutattak. Egyszerűen képtelenségnek tűnik, pedig biztos, hogy valami baromi egyszerű dolog áll mögötte. Az összes trükk és mutatvány ilyen, elterelik a figyelmedet, és nem jössz rá hogyan csinálták. Na majd mire hazaérek készítsétek az apróitokat, mindent eltüntetem :P

Egyik este elmentem a discoba, de nagyon alacsony volt a bulihányadosom, ezért nem jött be.

Bulihányados = ((vér alkoholtartalma)^2 + zene minősége + haverok száma a buliban+táncparkett telítettség) / 100

Egy százalékos értéket kapunk a végén, ha valamelyik tényező kifejezetten magas vagy alacsony, nagyon befolyásolja az eredményt pozitív vagy negatív irányba. Igen, ráértem…

Azt ugye mondtam már, hogy egy csomóan egy helyen kajálunk – a munkáskosztból. Animátorok viszont ugyanazt ehetik, mint a vendégek. Hogy érzékeltessem a különbséget, elmondok egy rövid sztorit. Két animátor csaj lebukott, mert haza akartak vinni 1-2 adag kaját, magyarul loptak, és azt nem szabad. Ahelyett, hogy kirúgással vagy pénzbüntetéssel fenyegették volna őket, a gonosz menedzserek sokkal ijesztőbbet találtak ki. Ha még egyszer előfordul, akkor ott fognak enni, ahol mi :D

Alapvetően jól érzem magam a bőrömben. Munkába gyorsan eltelik az idő, meg mindig jönnek új vendégek, más kérésekkel, problémákkal. Egyáltalán nem olyan monoton meló, mint amilyennek tűnik. 14től-19ig tartó szünetem a kedvenc időszakom. Ilyenkor megyek le a strandra, netezgetek, beverek néha egy sört, zenét hallgatok, takarítgatok, alszok. Ez mindig nagyon jól telik. Utána vacsi, és go melóba. Esti műszak néha unalmas, de csak 3 óra, szóval kibírható.

Este viszont eléggé szokott ingadozni a hangulatom. Hazaérek, zuhanyozok egyet, bontok egy sörit – eddig jónak tűnik, nem ? Na de utána kiülök az erkélyre cigizni, és hallom hogy a szomszédok már kezdik az esti alapozást. Beszélgetnek, röhögnek, visítanak – ebben a sorrendben, ahogy azt illik. Kicsit irigylem őket ilyenkor, át is mentem párszor, de általában nem éreztem jól magam. Mindenki szlovákul beszél, mert a dolgozók 90%-a szlovák. De nem elég, hogy egy országból, egy iskolából is vannak, évek óta ismerik egymást. A szálloda szerződésben van egy szlovák sulival, amely minden évben küldi a diákokat. Angolul a többség nem tud, csak páran. Úgy értem beszélgetős szinten. Persze vannak, akik jól beszélik a nyelvet, de nekik is megvan már a társaságuk, meg gondolom szívesebben mulatnak a spanjaikkal anyanyelvükön, minthogy valami fura oroszmagyar arccal foglalkozzanak. Lehet, hogy nem vagyok elég közvetlen, de a tapasztalat azt mutatta, hogy jobb ha át se megyek az ilyen erkélyes bulikra (mindenki földszinten van, szóval átmászkál mindenki mindenhova). Mert ha átmegyek, akkor csak nézek ki a fejemből és elkezdek agyalni, hogy milyen jókat csapattam én is otthon. Csajszim sincs itt, hogy feltöltsön életerővel… és hasonló gondolatok kezdenek el szaporodni bennem. Ilyenkor be szoktam fordulni kicsit. Viszont ha a szobámban maradok filmezni vagy játszani(számítógépen), akkor le vagyok foglalva, nem ér semmilyen inger, az kicsit idegkímélőbb megoldásnak tűnik. De nem akarok magányos farkasnak tűnni a többiek előtt, meg szoktak is hívni néha, illetve a szobatársam szinte mindig, de nem akarom mondani nekik, hogy nekem ezek a bulik ebben a formában nem olyan bejövősek, mert lehet, hogy megsértődnek és már nem hívnak máskor. Minden hétfőn meg csütörtökön van disco, de ahhoz nagyon sokat kell innom, hogy a Lambada(és a társai a lá Est Café) című számra bálozzak, másnap abból nem lenne túl sok meló :D

Úgy látom-gondolom, hogy egy páran elég punnyadtnak hisznek. De birtokomban áll pár fotó(buli,fesztivál,nyaralás), amivel ezt cáfolni tudom majd :D

Na de azért volt pár jó este is. Voltunk sörözni meg billiárdozni Gabival. Volt, amikor csak páran ittak, pont akik tudtak angolul is, akkor betársultam kicsit. Egyik este átmentünk a román szomszédokhoz, akkor egész este csak angolul ment a duma. Az nagyon jó volt,  jóarcok.

Van egy nagyon jó klub a környéken, világhírű fellépőkkel, több ezer ember elfér, tengerparton van. Inkább oda megyek el majd pár bulira, mert azért legalább érdemes feláldoznom a másnapomat. Szabadnapot nagyon ritkán kaphatok sajnos :(

Összefoglalva jól érzem magam, de vannak mélypontok. De szerintem ezekre még talán szükségem is van, mert otthon túl jó dolgom volt. Nem lehet mindig minden happy. Abban biztos vagyok, hogy hazatérve sokkal jobban fogom értékelni azokat a dolgokat, amelyek teljesen alapnak tűntek.

Ehhez a részhez ennyit szerettem volna írni, van még pár nyers jegyzetem, amit bloggá fogok alakítani. Még nem döntöttem el, mi lesz a következő. Vagy a szálloda bemutatása – vendégek, dolgozók élete, képek stb. Vagy egy kicsit vidámabb hangulatú anyag, mert pont most történt velem  1-2 jó dolog is, szal jó hangulatban kellett írnom a rossz élményekről, de nem akartam kihagyni őket, mert része a kalandomnak.

Keep it on, niggaz !

Sziasztok !

Lehet, hogy a cím az Athénban történő dolgok miatt nem tűnik helyénvalónak, de higgyétek el, a turista-negyedeket ez nem érinti semmilyen szinten. Csak annyiban, ha sztrájkolnak a reptéren, akkor késnek vagy nem indulnak a gépek.

Folytatom onnan, ahol abbahagytam.

Reggel 6-ra értünk oda a sziget közelébe. Nagyon bejött a látvány, és ahogy partra értünk minden fáradtságom azonnal eltűnt. Nagyon király a város. Tiszta, igényes, látszik, hogy turistáknak van kitalálva. Buszunk, amivel a szállodához jutunk csak 9-kor indult, ezért körül akartunk nézni egy kicsit, keresni valami kaja-pia lehetőséget. Minden be volt zárva sajnos, megkerestük a mekit, pont akkor zárt be negyedórája. Elég érdekes a nyitvatartása, mit mondjak.

Utána végre sikerült találni, egy helyet ami akkor zárt vagy akkor nyitott, nem tudtuk eldönteni. Mindenesetre kaptunk pizzát meg üdítőt az a lényeg. Ott ült egy atom részeg nő meg egy csávó, átültek hozzánk dumálgatni. Eleinte semmit nem értettünk abból, amit mondanak, de utána már egész jól elpofázgattunk. A nő elgurult a bringájával, a srác ott maradt. Jó szándéka volt, mert mindenféle tanácsokkal meg infókkal látott el minket, de egy idő után már nagyon fárasztó volt. Mondtuk neki, hogy elmegyünk a buszhoz, de mindenáron oda akart kísérni minket, nehogy eltévedjünk. Végülis megérte a dolog, mert az „öreg város” utcáin vitt minket, az nagyon bejött. Keskeny, szűk régi utcák, volt egy hangulata. Megtanította nekünk, ha görögösen akarjuk intézni a dolgokat (Do it in Greek way), akkor mindig másnapra halasszuk el a teendőinket, ők úgy szokták :D

Felszálltunk a buszra, megkérdeztük a sofőrt kinek hol kell leszállnia, készségesen segített. Görögök szeretik a turistákat, belőlük él az ország. Leszálltam ahol mondta, de még kellett gyalogolnom egy kicsit a szállodáig.  Nagyon királyul nézett ki minden, növények és pálmafák mindenhol, vagyis nagyon annak néztek ki.

Fless séta után odaértem a recepció elé. Eléggé izgultam, ezért elszívtam egy cigit, vártam vagy negyedórát meg bevettem egy rágót, hogy ne legyen szag. Tudok angolul, de azért ráparáztam, hogy mi lesz, ha egy szót se értek belőle, amit mondani fognak. Átgondoltam, hogy fogom kezdeni és bementem. Minden jól ment, bemutatkoztam, mondtam kik küldtek és miért, benyomtam valami gyenge poént. Mondták, hogy várnom kell egy kicsit, amíg kiderítik, hol fogok lakni. Adtak egy szobaszámot, de kulcsot még nem, azt mondták a szobatársam épp ott van, be fog engedni. Ekkor már megnyugodtam, felébredt bennem újra a kalandérzés. Vajon milyen figura lesz?

Kopogok, ajtót nyit a srác, mondom neki, hogy én vagyok a lakótársa, angolul persze. Erre a válasz: „Are you sure?”. Valami gáz van velem, vagy mi ? :D

Kérdezte, honnan jöttem. Mondtam, hogy Hungary. Akkor magyarul is beszélhetünk – jött a válasz. Örültem neki, hogy tud magyarul, de ekkor még nem tudtam, hogy ő az egyetlen. Beszélgettünk kicsit, kérdezte hova jöttem, mondtam, hogy recepcióra. „Uhh, az előző recepciós 2 hétig bírta”. Mit csinálnak itt a dolgozókkal – gondoltam magamban. De elmondása szerint, nem ízlett a srácnak a kaja, meg reggel 6-kor van reggeli, és 9-kor kell kezdeni – ezért lépett le. Mivel én mindent megeszek a káposztám és a spenóton kívül, nem aggódtam annyira. Utána észrevettem a falon a strigulákat, amiket a börtönben szoktak húzogatni, hogy tudják mennyi idő telt el. Na, itt már vegyes érzelmeim voltak. Túl szépen hangzott minden, hogy igaz legyen, ez szopás lesz, kb. ez járt hirtelen a fejemben. De mivel optimistának vallom magam, egy értékes élettapasztalati lehetőségnek fogtam fel.

Kérdezgettem pár dologról a melóval kapcsolatban, mondta, hogy neki nem nagyon adnak borravalót, mint animátornak, de kisebb ajándékokat igen. Mondom miket? Erre kivesz egy úszótalpat, - például ezt. LOL! :D Meg kapott egy fasza Wilson cipőt is, mert kicsi lett az egyik vendégre, aki megvette. Meg kapott hazait is (így hívja a páleszt). Isten hozott – nyújtja felém az üveget. Na itt már éreztem, hogy jól megleszünk. Sztorizgattunk egy kicsit utána.

 A srác, Gábriel aka. Gabi, lement a strandra, nekiálltam kipakolni. Ja, aki intézte nekem a melót, azt mondta, hogy hosszú ujjú inget kell hozni, abból hoztam 4-et és egy rövid ujjút. Kiderült, hogy rövidben kell melózni. Hálistennek Gabinak volt egy fölöse és rendes volt, nekem adta, mert ő animátor és ezért nincs rá szüksége. 48+ órás út után igen jól esett a zuhany meg a tiszta ruha, feldobódott a kedvem.

Délben van ebéd, de a recepciós arc mondta, hogy negyedre menjek, mert ő akkor szokott enni és akkor majd elmond pár dolgot. Pontosan 12:15-kor ott voltam(előtte azért fogat mostam, hogy ne érződjön a pálesz :D), de mivel sokan voltak a recepción, mehettem egyedül kajálni, ebéddel is már mindenki végzett. De ez engem nem zavart. Bekajáltam, nem volt valami jó, de mondtam magamban, ha rosszabb nem lesz, túlélem. Kicsivel utána mentem a szálloda menedzseréhez. Mivel már kicsit megszoktam a helyet, nem voltam zavarban és jól ment az angol is. Mondta, hogy ma és holnap is még szabad napot kapok, hogy körülnézzek egy kicsit, szerdán kezdek. Remek! Amint szabadultam, siettem le a partra csobbanni, hiszen idén még tóban sem fürödtem, nemhogy tengerben. Nagyon jól esett, csak elszoktam a sós víztől. Hazaérve otthon találtam a Gabit, megmutatta hol van a bolt, vettünk pár sört, amit azonnal be is vertünk. Közben elmondta neki mi a munkája, csomó mindent csinál: úszómester, konditerem-felügyelő, DJ, ő kezeli a fényeket, fellép a show-ban. Most „csak” ennyi jut eszembe.  Ami viszont jó, hogy ő is all inclusive ellátáson van, mint a vendégek, szóval tud és szokott is gyümölcsöket, kisebb kajákat, üdítőket hazahozni. Ez nagyon jó, mert igaz, hogy mi 3-szor kajálhatunk naponta, de nem mindig jó a kaja és a reggeli hajnali 6-kor van, és én 9-kor kezdek, szal nem szívesen kelnék hajnalba pár dzsemmes kenyér meg kávé miatt.

6-kor van vacsora, el is indultam. Mivel pontos voltam, láttam kb. az összes dolgozót. Kicsit frusztrálva éreztem magam, mert láttam, hogy össze vannak szokva és ráadásul mindenki szlovákul beszél. Nem igazán sikerült berobbannom a társaságba, ezért benyomtam a kajámat és elhúztam.

7-kor találkoztam a recepció „kis-főnökével”, egy fiatal csaj, nem tűnt vérszomjasnak. Utána elindultam megkeresni a bárt, ahol lehet netezni. 3 euró a csapolt Mythos, de van net és addig lehet maradni ameddig akarsz. Chateltem pár emberrel, iszogattam – nagyon jó volt. Vettem cigit is, basszus 4 euro a Camel, fuck… Nem kéne elbagózni a fizut az jár a fejembe, de minden egyes szál baromi jól esik :P

Ekkor még tervezgettem, hogy este megyek a discoba a szállodába, mert minden hétfőn és csütörtökön van, de estére annyira befáradtam a pihenés hiánya és a sör miatt, hogy kidőltem. Nem baj, mindennek véget kell érnie, csak nehéz elfogadni.

Reggel kipihenten keltem, bementem a recepcióra gyakorolni. Ebéd, fürdés, kis pihi, két sör és elindultam bevenni a Kos várost. Szereztem térképet is. Nem vagyok gyakorlott városnéző, de nagyon jó stratégiát dolgoztam ki erre a célra. Amint leszálltam a buszról, megkérdeztem egy járókelőt hol vagyok, merre van dél meg észak és bejelöltem a térképen. És amikor mentem valamerre, húztam a csíkot(a térképen a gyengébbek kedvéért :D) amerre haladtam. Dionüszösz altár volt a legközelebb eső látnivaló. Dénes, mint név Dionüszösz leszármazottja, szóval valamilyen szinten az én altáromnak mondható, ennek kifejezetten örült a fejem. Utána a belváros szélén mentem, nézegettem a romokat, azok nem izgattak fel túlságosan, de volt 1-2 hangulatos hely. Megunva a nézelődést, beültem egy bárba(persze ott is volt WiFi, ezen már nem is csodálkoztam), ittam egy sört meg ott töltöttem fel a blog első fejezetét. Tovább mentem a kikötő felé, nagyon fasza volt. Azt hittem, hogy hajókiállítás van, de nem, ezek mind turista hajók voltak, amik némi pénzért elvisznek a környező szigetekre vagy akár Törökországba is. Ki tudtam hagyni. Kikötőnél van egy vár, ami egész jól megmaradt, ott mászkáltam. Megtaláltam a fát, ahol Hippokrátész filozofált pár ezer éve, de nem kaptam ihletet semmilyen nagy felfedezéshez, pedig egy egész cigi erejéig ott maradtam.

Kitúristáskodtam magam, csináltam pár képet, most már csak egy jó görög gyrosra vágytam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz helyet találni, ahol kapok. Éttermek előtt láttam a táblán a képet, de nem volt ott az ára, ezért nem kockáztattam. Később találtam egy helyet, 2.5 juró – remek. Kértem egyet, de ahhoz képest a pécsi Aladdin egy I. osztályú étterem. Kicsi és szar volt a pita, kevés a hús, unalmas szósz. Tavaly görög nyaraláskor 100-szor jobbakat ettem olcsóbban. Utálom, amikor apróságokon csúszik meg a tökéletes nap, de túltettem magam rajta. Azzal vidítottam magam buszmegálló felé menet, hogy milyen rutinosan jártam be a várost és mindig pontosan tudtam, hogy hol vagyok.

Visszaértem a szállodában, ott is megtaláltam a helyet ahol lehet netezni, meg is tettem. Lementem a partra cigizni egyet, hallgattam a hullámokat egy nyugágyon fekve a sötétben, karaj volt. Hazamentem a szobába, beraktam egy sorozatot, alváshoz készültem. Azzal nem számoltam, hogy a szomszédba szabadnapot kaptam a dolgozók és lazulnak az erkélyen. Próbáltam nem figyelni rájuk, de azért egy durva párbeszédet sikerült elkapnom:

Jön egy másik arc az erkélyük előtt.

-Hi, what do you drink ?

-Beer.

-Why?

-Because we have to.

-Come to my place, i have vodka.

Ilyen formában ez lehet, hogy nem jön át nektek annyira. De abban a pillanatban, abban az állapotban, az arc akcentusával elszavalva ez a pár mondat nagyot ütött nekem. De azért tudtam aludni tőle. :D

Itt általában éjfél előtt, sőt 1-2 előtt nem nagyon fekszik le senki, de én megtettem, mert jó kipihenten akartam menni az első munkanapomra.

Most eléggé kicsúsztam a szinkronból a sztorikkal, mert mire ezt kiposztolom, már pont egy hete álltam munkába. De majd valahogy beérem magam, kulcsszavakat mindennap írok le, hogy emlékezzek rá, mit szeretnék elmondani.

Egy kis előzetes a következő részből: hogy ne tűnjön úgy, hogy csupa móka és kacagás az egész, lesz benne egy csipetnyi érzelem, egy kiskanálnyi szomorúság, 3 deka elmélkedés és egy vödörnyi sztori.

Bon voyage !

Sziasztok!

Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó vagy rossz történet előtt állok, ezért fogok naplót vezetni, hogy ne kelljen annyit mesélnem otthon: D

Lehetőség szerint próbálom ezt rendszeresen megtenni.

Aki nem tudná, Görögországba indultam el dolgozni recepciósnak egy 4 csillagos szállodába. Munkát az interneten találtam, az a címszó alatt, hogy görögországi munkára oroszul tudó diákokat keresnek. Jelentkeztem rá májusban, abban maradtunk, hogy a hónap folyamán szólnak, hogy mehetek-e.

Ez nem történt meg, el is keseredtem kicsit, más melókat nézegettem, egyszer csak június közepén csörög a telefon, hogy menjek le, méghozzá minél hamarabb.  Egy hét alatt sikerült is összepakolnom és mindent elintézni, ami kellett az utazáshoz. Jegyfoglalással voltak kisebb problémák, de megoldódtak, ebbe most nem megyek bele.

Érdemes tudni, hogy azért kell egy kis alaptőke a melóhoz. Arra gondolok, hogy van közvetítési díj, busz- és kompköltség, na meg amit elkölt útközben az ember.  Nekem cipőt is kellett vennem, mert nem volt egy elegáns se.

Na szóval, ott tartunk, hogy június 18-a van,  szombati nap, egy fájdalmas búcsú után robogok felfelé a 8:46as IC-vel pest felé. A rossz érzés kezd elmúlni, érzem, ahogy töltődök fel ambícióval és a sikereimről fantáziálok. Fel is szerelkeztem 2 önfejlesztő könyvvel: „1 perces menedzser” és a „Gondolkodj és gazdagodj” című remekművekkel, legalábbis a leírás szerint nagy változást fognak hozni az életemben. Na, az elsőt már pest felé kivégeztem. Túl nagy hirtelen változást nem észleltem, pár érdekes gondolaton kívül, biztos azért, mert lassan üt be :D

Délbe fent vagyok pesten, minden a terv szerint halad. 4-kor indul a busz, szóval van időm, de azért nem mertem nagyon elmászkálni, inkább odametróztam a helyszínre a népligethez. Megnéztem honnan fog indulni a busz, mennyivel előbb kell ott lenni, leadtam a nagy bőröndöt a megőrzőbe. Minden klapp. Volt még 2,5 szabad órám, amit ki akartam élvezni valamilyen módon, bármi jöhet, ami kellemes elven. Gondoltam keresek egy hangulatos kávézót, iszok egy jegeskávét, elnetezgetek. Na ilyen a népligetnél nincs. Helyette nézhettem, ahogy a ciggós kisskacok fociznak a parkban, de mondjuk ezzel is elvoltam egy félórát: D

Képeket pesten sehol nem csináltam, mert mindenhol lehúzásszagot éreztem és tudtam, hogy az új utazós felszerelésemben (zöld ing, zöld kockás rövidgatyó, és itt jön a csattanó, szandálban) őstúristának tűnök, nem akartam rárakni egy lapáttal a fényképezéssel: D

Utána elindultam WC-t keresni, azzal a lendülettel meglett a kávézó, ahol jegeskávé ugyan nincsen, de legalább van WiFi. Ittam egy sört és játszottam pár póker meccset – felbecsülhetetlen.

Még gyors visszamentem a parkba, elnyomtam egy szenyát a buszozás előtt. Elég nagyra sikerült, úgyhogy a buszon egy jó ideig csak emésztettem és nem szóltam senkihez: D

Később már felélénkültem, elkezdtem spanolni. Görög arc mellett ültem, Erasmuson volt Prágában, jól elpofázgattunk, legalább felfrissítettem az angoltudásomat.

Ezután egy nagyon unalmas rész következik – buszozás, határok, várakozás, megállók. Terv szerint másnap vasárnap 4-re kell beérnünk Athénbe, de közelében sem voltunk. A komp, amivel a szigetre jutok este 7-kor indul, és ez az utolsó aznap tudomásom szerint. Majd lesz valami hozzáállással nem stresszelek túlságosan. Thessalonikinél leszáll egy csomó ember, és felszállnak mások. Görög diák szomszédom kicserélődött egy nagy darab idősebb albánra. Ránézésre nem volt túl szimpi, de szóba enyelegtünk és bebizonyította az ellenkezőjét. Javasolta, ha nem érem el a kompot, ott a kikötő mellett van egy hotel, ahol kb. 20 euroért meg tudok szállni. Lent meg van egy fasza kajálda meg kocsma egész jó árakkal. Na ezzel annyira ráhangolt, hogy elterveztem, ha elérem a kompot, ha nem, egy éjszakát eltöltök Athénban, nézelődök kicsit. J

Mondjuk közbe hallottam, hogy Athénbe is elég rendesen mennek a sztrájkok, szóltak, hogy a kikötő - az okés, de belvárosba véletlenül se menjek. Ennyire para lenne?!

Amikor beértünk Athénbe, elgondolkoztam az elhangzottakon, mert kb. alig láttam embert az utcán. Mondom, mi van, senki nem merészkedik le az utcára? :D De mondták, hogy nem azért, hanem hétvége van, és mindenki a tengerpartra megy.

Mielőtt megérkeztünk Athénba, kiderült, hogy a 2 előttem ülő csaj is a Kos szigetre megy, de azért nem szóltak eddig, mert nem tudták, hogy magyar vagyok, mert végig angolul beszéltem. Azért felvilágosítottam őket, hogy tudok magyarul, de orosz vagyok, néztek egyet: D

Ők mindenképp el akarták érni a kompot, úgy döntöttem, akkor inkább velük tartok. 40 perc volt a komp indulásáig, és a Pireusz hatalmas kikötő, amelynek 8 nagy része van. Hála istennek emlékeztem, hogy az 1-esből megy a Kosra tartó komp. Az albán arc hívott nekünk egy taxit, közbe hozzánk csapódott egy cseh srác, aki kb. egy szót nem tudott angolul, de a „Kos” szót mondogatta, szóval mondtuk neki, hogy jöjjön akkor velünk, de akkor kell még egy taxi, de hamar megoldódott. Az egyikbe ültem én meg a cseh arc, másikba meg a csajok. Megyünk az 1-es kikötő felé, erre az arc elkezdi mutogatni a telefonján valami smst, ahol a spanja azt írja, hogy a 8-asból indul (tudni kell, hogy ez a két kikötő kb. 5 km-re van egymástól). Mondtam neki, hogy szerintem az 1-esből, meg a taxis szerint is onnan a valószínűbb, de nem látszott rajta, hogy értené, miről pofázunk neki. Odaértünk az 1-eshez, én kiszálltam, a srác továbbment, gondolom a 8-ashoz. Mádárinnyó az ember, nemsoká kiderül, hogy miért is. Megvettük a jegyeket, felszálltunk a kompra, minden fasza. Hatalmas a komp, van rajta bolt, kávézó, kocsma, internet, szóval minden olyan hely, ahol szívesen elköltenéd a pénzed. A nagy izgalomra nem bírtam ki, és bevertem pár sört arany áron, de a hangulat miatt megérte. Utána derült ki, hogy ez a komp nem is naponta megy, hanem kedden indul a következő. Kirázott a hideg, amikor elképzeltem, hogy eltöltök egy fasza éjszakát Athénben és másnap kurvára nem tudok elindulni és várhatok még egy napot, minden felborult volna. De utána jutott eszembe az okoskodó cseh srác, aki ott volt a cél előtt, de átment egy másik kikötőbe :D:D

Az összes pénzemet nem akartam elsörözni, ezért úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Úti társaim utána bealudtak, de én nem bírtam. Találtam egy helyet a kompon, ahol lehetett netezni. Azzal elvoltam pár órát. Utána én is bealudtam kicsit.