Végre megjött az első komolyabb fizetés, nagy örömömre többet kaptam egy százassal, mint ami a szerződésben van. Valamiért „ezért még rá fogok baszni később” gondolataim voltak, de hülye lennék ilyen esetben intézkedni bármit is. Elkönyveltem, hogy biztos jól dolgoztam és prémiumot kaptam és ezzel megszüntettem a paranoiás gondolataimat.
Már régóta kedvünk volt pénzt költeni, csak nem volt, ezért kivettünk egy szabadnapot a Gabival és beneveztünk egy szigettúrára. Nagyon sok helyen van rá lehetőség, vannak nagyon jók meg nagyon szarok. Volt egy ajánlat, hogy a fickó eljön értünk kocsival és elvisz a kikötőbe, nem kell sokat mozognunk és buszozni a városba, korán kelni, buszjegyet is megspóroljuk – áll az alku.
Biztos ami biztos, nem pihentük ki magunkat, hisz zsibbadtan sokkal jobb a túra. 8:45kor meg is jelent a fickó, felkapott minket, legombolt lóvéval de cserébe adott egy cetlit, amin az állt, hogy 2-en szállhatunk fel a hajóra. Tájékoztatott, hogy ha jó helyet akarunk, akkor legyünk ott jóval korábban a 9:30-as induláshoz képest, mert a hajó tele lesz. Így lett, 9-kor már ott dekkoltunk a kikötőben és vártuk az ígéretes „Kosmos” nevű hajót. Idővel megjelent egy kis pötty a messziben, ami közelebbre érve sem lett nagyobb. Mondanom sem kell, hogy mi volt a hajó neve. De nem értettem, hogy miért kellett ennyivel előbb itt dekkolnunk, csak 8-an voltunk. Amíg ezen filóztunk, észrevettünk egy buszt a közelben, ahonnan rengeteg ember szállt le és gyanúsan a hajóhoz tartottak. ÁÁÁ, biztos nem idejönnek, ide a fele sem férne be – gondoltuk. De a görögök ügyes fickók, megoldották. Viszont hiába voltunk ott elsőként, fogalmunk sem volt mi számít jó helynek és mi nem. A hajó felső szintjén levő padot tituláltuk V.I.P-nek és ott helyezkedtünk el. Egész jó döntés volt, mert így csak félig áztunk el és egy kapásra fel is ébredtünk. Ugyanis akkora szél volt, hogy a hullámokat amiket menet közben szétvágott a hajó eljutatta a legeldugottabb pontokba is. És nehogy napszúrást kapjak lefújta az egyik kedvenc sapkámat a tengerbe, de legalább ki tudtak röhögni egy páran a környéken. Nem vagyok sértődős gyerek, férfiasan „Good bye”-t integettem a sapimnak, ezzel elfogadva a vereséget a természet erőivel szemben. Majd visszafelé felkapjuk, megnyugtatott a Gabi. Körülbelül ekkor végeztük ki az első sörünket és alig vártuk, hogy partra szálljunk az első szigeten. Én személy szerint azért, mert rohadtuk kellett brunnyantanom.
1.sziget – Kalymnos
Mivel csak 1,5 óránk volt körülnézni, mondta az idegenvezető, hogy a portot ne hagyjuk el, első sorban elmegyünk egy tengeriszivacs múzeumba, mert ezen a szigeten van az egyik legjobb gyűjtemény a világon, utána szabad idő 11:50ig. Tanakodás nélkül mentünk a többiekkel a múzeum felé, be is mentünk, engem csak a pipi-inger miatt nem érdekelt a dolog, Gabit meg csak simán nem, becsületből ellőttünk pár képet és mentünk olyan univerzális helyet keresni, ahol tudunk gyrost enni és elvégezni másféle szükségleteinket. A portban csak menő éttermeket láttunk, amiket kik tudtunk hagyni, megkérdeztem egy görög arcot: „Hey, where can i have a gyros?” „Sorry, i don’t know english” Nem igaz, hogy a gyros szót nem érti meg?! „Gyros pita!” - próbálkoztam megint. „Ahh,pita, come!” Ezek szerint a pita szó kellett neki a megbizonyosodáshoz, hogy mit is akarunk. Bevezetett valami kis utcába, ahova magunktól biztos nem mentünk volna be zabát keresni, és ott volt a hely. Kikövetkeztettük, hogy azért van eldúgva, mert csak 2 euró a gyros és az nem viselné meg eléggé a turisták pénztatyóját, ezért azok egyenek csak a kikötőben dupla pénzért.
Kijövén nagyon jól éreztem magam, minden pillanatnyi igényem kielégült és még csak most kezdődik a nap! Hogy ne keverjenek össze egy helybelivel, a pólómat rákötöttem a fejemre a nap ellen, és elfeküdtem egy patkára cigizni és sörözni. Természetesen minden egyes lépésünket dokumentáltuk fotókamera segítségével. Indulás előtt nyomtunk egy léghoki meccset, vesztes fizeti a köv. sört. 6-5re kaptam ki, tök fasza meccs volt. De Gabi éreztette velem, hogy nem csak a részvétel a lényeg és lelúzerezett. Visszaértünk a hajóra, de most más helyet választottunk, ahol el lehet feküdni és ahol jól le lehet égni, mert délbe a legerősebb a nap és mikor napozzunk ha nem most ?! Felszerelkeztünk sörrel, de mivel tapasztaltak vagyunk és tudjuk, hogy a sör dehidratál, vettünk 1-1 kólát is. Arra egyikünk sem tudta a választ, hogy miért nem a szigeten vettünk itókát egy boltban, ahelyett hogy a hajón 2x annyiért. Mind1, tele vagyunk lével és süt a nap, indítsd be a hajót, kapitány!
2. állomás – szabad víz a sziklák mellett
A sziget nevét, ahova valósiak ezek a sziklák nem tudom, de sejtem, hogy valószínűleg itt forgatták a Karib tenger kalózait, mert ilyen szép tiszta vizet csak ott láttam. Hogy ha a fotók csak a látvány felét tudják majd átadni, akkor is már érteni fogjátok miről regélek.
A hajóról lehetett ugrálni a vízbe, elég fless volt. Mondjuk akkor kicsit beszartunk, amikor elindult a hajó és mi a vízben voltunk, de hálistennek csak arrébb parkolt egy kicsit :)
Ezután lehetett átvenni az ebédet, fejenként egy adag souflakit (pálcikán van a hús, saslikhez tudnám hasonlítani) és egy salátát. Hogy biztosan jól lakjunk, két főre kértem, mert nagy volt a sor és mondtam, hogy aki velem van az nem állt be, mert hogy majd én átveszem. Gabi is kikérte a sajátját, így iszonyat be tudtunk zabálni. Utána kifeküdtünk a placcra napozni és haladtunk a következő sziget fele.
3. állomás – Pserymos
Ahogy az idegenvezető elmondta odafele, a szigeten nincsenek se utak se autók. Motorcsónakkal járnak bevásárolni egy másik szigetre. Egy tanár van összesen, mert nincs túl sok gyerek, mivel kb. 50en laknak a szigeten. Kb. 15 házat láttam, abból 3 kocsma és egy motel :D
Viszont nagyon király a strandjuk, lagunába van, nem fúj a szél és tök nyugis a víz. Mikor söröztünk az egyik helyen megkérdeztük a pincért, hogy az okés, hogy nyáron jön a rengeteg turista és belőlük éltek, de télen mit csináltok? A válasz rendkívül tömör és lényegre törő volt – halászunk, mondta és már ment is tovább :D
Mondjuk nem mondott hülyeséget, minden második ember tengeriszivacsokat, kagylókat vagy kagylókból készült ékszereket, dobozkákat , képeket árult.
És lassan már eljött az idő a visszainduláshoz. A sörtől és strandolástól befáradva ledőltünk aludni kicsit, már cseppet sem zavart a víz, ami kb. 5 percenként teljesen leterített.
4. állomás – Mastichari
Innen indultunk, ide hoztak vissza. Ha már elkezdtünk királykodni, akkor adjunk is az érzésnek. Beültünk egy étterembe, hogy kajázzunk egy jót. Utólag mondták, hogy a lehető legrosszabb helyre ültünk be, ahova lehet. De mivel ezt akkoriban nem tudtuk, elégedetten távoztunk J
A parton sétáltunk vissza a hotelhez, ez kb. egy órás út, de mivel megálltunk egy helyen pihenni a nyugágyakban, meg egy helyen ittunk még sört, kicsit tovább tartott az út.
Hazaérve a Gabi elrohant meccset nézni, én mondtam neki, hogy lehet hogy utána megyek, csak még pihenek kicsit. Na ez volt az első alkalom, amikor este 10-kor el tudtam aludni, nagyon ki voltam merülve.
Ja és külön érdekessége a tripnek, hogy mindig más söröket ittunk, ha volt rá lehetőségünk.
Skalpok: vmi lidlis sör, amit otthonról hoztunk, mythos, amstel, heineken, alfa, fosters, franziskaner( a legjobb búzasör amit eddig ittam)
