Sziasztok!

Úgy gondolom, hogy egy nagyon jó vagy rossz történet előtt állok, ezért fogok naplót vezetni, hogy ne kelljen annyit mesélnem otthon: D

Lehetőség szerint próbálom ezt rendszeresen megtenni.

Aki nem tudná, Görögországba indultam el dolgozni recepciósnak egy 4 csillagos szállodába. Munkát az interneten találtam, az a címszó alatt, hogy görögországi munkára oroszul tudó diákokat keresnek. Jelentkeztem rá májusban, abban maradtunk, hogy a hónap folyamán szólnak, hogy mehetek-e.

Ez nem történt meg, el is keseredtem kicsit, más melókat nézegettem, egyszer csak június közepén csörög a telefon, hogy menjek le, méghozzá minél hamarabb.  Egy hét alatt sikerült is összepakolnom és mindent elintézni, ami kellett az utazáshoz. Jegyfoglalással voltak kisebb problémák, de megoldódtak, ebbe most nem megyek bele.

Érdemes tudni, hogy azért kell egy kis alaptőke a melóhoz. Arra gondolok, hogy van közvetítési díj, busz- és kompköltség, na meg amit elkölt útközben az ember.  Nekem cipőt is kellett vennem, mert nem volt egy elegáns se.

Na szóval, ott tartunk, hogy június 18-a van,  szombati nap, egy fájdalmas búcsú után robogok felfelé a 8:46as IC-vel pest felé. A rossz érzés kezd elmúlni, érzem, ahogy töltődök fel ambícióval és a sikereimről fantáziálok. Fel is szerelkeztem 2 önfejlesztő könyvvel: „1 perces menedzser” és a „Gondolkodj és gazdagodj” című remekművekkel, legalábbis a leírás szerint nagy változást fognak hozni az életemben. Na, az elsőt már pest felé kivégeztem. Túl nagy hirtelen változást nem észleltem, pár érdekes gondolaton kívül, biztos azért, mert lassan üt be :D

Délbe fent vagyok pesten, minden a terv szerint halad. 4-kor indul a busz, szóval van időm, de azért nem mertem nagyon elmászkálni, inkább odametróztam a helyszínre a népligethez. Megnéztem honnan fog indulni a busz, mennyivel előbb kell ott lenni, leadtam a nagy bőröndöt a megőrzőbe. Minden klapp. Volt még 2,5 szabad órám, amit ki akartam élvezni valamilyen módon, bármi jöhet, ami kellemes elven. Gondoltam keresek egy hangulatos kávézót, iszok egy jegeskávét, elnetezgetek. Na ilyen a népligetnél nincs. Helyette nézhettem, ahogy a ciggós kisskacok fociznak a parkban, de mondjuk ezzel is elvoltam egy félórát: D

Képeket pesten sehol nem csináltam, mert mindenhol lehúzásszagot éreztem és tudtam, hogy az új utazós felszerelésemben (zöld ing, zöld kockás rövidgatyó, és itt jön a csattanó, szandálban) őstúristának tűnök, nem akartam rárakni egy lapáttal a fényképezéssel: D

Utána elindultam WC-t keresni, azzal a lendülettel meglett a kávézó, ahol jegeskávé ugyan nincsen, de legalább van WiFi. Ittam egy sört és játszottam pár póker meccset – felbecsülhetetlen.

Még gyors visszamentem a parkba, elnyomtam egy szenyát a buszozás előtt. Elég nagyra sikerült, úgyhogy a buszon egy jó ideig csak emésztettem és nem szóltam senkihez: D

Később már felélénkültem, elkezdtem spanolni. Görög arc mellett ültem, Erasmuson volt Prágában, jól elpofázgattunk, legalább felfrissítettem az angoltudásomat.

Ezután egy nagyon unalmas rész következik – buszozás, határok, várakozás, megállók. Terv szerint másnap vasárnap 4-re kell beérnünk Athénbe, de közelében sem voltunk. A komp, amivel a szigetre jutok este 7-kor indul, és ez az utolsó aznap tudomásom szerint. Majd lesz valami hozzáállással nem stresszelek túlságosan. Thessalonikinél leszáll egy csomó ember, és felszállnak mások. Görög diák szomszédom kicserélődött egy nagy darab idősebb albánra. Ránézésre nem volt túl szimpi, de szóba enyelegtünk és bebizonyította az ellenkezőjét. Javasolta, ha nem érem el a kompot, ott a kikötő mellett van egy hotel, ahol kb. 20 euroért meg tudok szállni. Lent meg van egy fasza kajálda meg kocsma egész jó árakkal. Na ezzel annyira ráhangolt, hogy elterveztem, ha elérem a kompot, ha nem, egy éjszakát eltöltök Athénban, nézelődök kicsit. J

Mondjuk közbe hallottam, hogy Athénbe is elég rendesen mennek a sztrájkok, szóltak, hogy a kikötő - az okés, de belvárosba véletlenül se menjek. Ennyire para lenne?!

Amikor beértünk Athénbe, elgondolkoztam az elhangzottakon, mert kb. alig láttam embert az utcán. Mondom, mi van, senki nem merészkedik le az utcára? :D De mondták, hogy nem azért, hanem hétvége van, és mindenki a tengerpartra megy.

Mielőtt megérkeztünk Athénba, kiderült, hogy a 2 előttem ülő csaj is a Kos szigetre megy, de azért nem szóltak eddig, mert nem tudták, hogy magyar vagyok, mert végig angolul beszéltem. Azért felvilágosítottam őket, hogy tudok magyarul, de orosz vagyok, néztek egyet: D

Ők mindenképp el akarták érni a kompot, úgy döntöttem, akkor inkább velük tartok. 40 perc volt a komp indulásáig, és a Pireusz hatalmas kikötő, amelynek 8 nagy része van. Hála istennek emlékeztem, hogy az 1-esből megy a Kosra tartó komp. Az albán arc hívott nekünk egy taxit, közbe hozzánk csapódott egy cseh srác, aki kb. egy szót nem tudott angolul, de a „Kos” szót mondogatta, szóval mondtuk neki, hogy jöjjön akkor velünk, de akkor kell még egy taxi, de hamar megoldódott. Az egyikbe ültem én meg a cseh arc, másikba meg a csajok. Megyünk az 1-es kikötő felé, erre az arc elkezdi mutogatni a telefonján valami smst, ahol a spanja azt írja, hogy a 8-asból indul (tudni kell, hogy ez a két kikötő kb. 5 km-re van egymástól). Mondtam neki, hogy szerintem az 1-esből, meg a taxis szerint is onnan a valószínűbb, de nem látszott rajta, hogy értené, miről pofázunk neki. Odaértünk az 1-eshez, én kiszálltam, a srác továbbment, gondolom a 8-ashoz. Mádárinnyó az ember, nemsoká kiderül, hogy miért is. Megvettük a jegyeket, felszálltunk a kompra, minden fasza. Hatalmas a komp, van rajta bolt, kávézó, kocsma, internet, szóval minden olyan hely, ahol szívesen elköltenéd a pénzed. A nagy izgalomra nem bírtam ki, és bevertem pár sört arany áron, de a hangulat miatt megérte. Utána derült ki, hogy ez a komp nem is naponta megy, hanem kedden indul a következő. Kirázott a hideg, amikor elképzeltem, hogy eltöltök egy fasza éjszakát Athénben és másnap kurvára nem tudok elindulni és várhatok még egy napot, minden felborult volna. De utána jutott eszembe az okoskodó cseh srác, aki ott volt a cél előtt, de átment egy másik kikötőbe :D:D

Az összes pénzemet nem akartam elsörözni, ezért úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Úti társaim utána bealudtak, de én nem bírtam. Találtam egy helyet a kompon, ahol lehetett netezni. Azzal elvoltam pár órát. Utána én is bealudtam kicsit.