Van pár sztori, amiről kötelességem beszámolni, már bizonyos információkat kiszivárogtattam, de azért leírom egybe az egészet.

Sok minden tanúságot levontam a történtekből, tanulópénzt is kellett fizetnem (nem tudom, meddig kell még, már véget érhetne ez a korszak :D). Mindemellett arra jöttem rá, ha úgy indulok el buliba, hogy most óvatosan, kulturáltan fogok szórakozni – na akkor mindig nagy baj történik, szégyentelen éjszaka lesz belőle. Ezt a feltevést fogja alátámasztani a két sztori, amit leírok.

1.       Beach party

Amikor jönnek orosz vendégek, egy részükkel, akik jó arcoknak tűnnek, mindig lespanolok és meginvitálom őket a beach partyra (egy másik hotelben van, szóval erről nem tudnak az itteni vendégek), mert, hogy sokkal jobb mint a mi bulink, a tengerparton van a homokban, jó zenével+olcsó piával. Néha ezt meggondolatlanul teszem, mert 3-4 nappal előtte beharangozom, és ha a buli napján esetleg nem lenne kedvem vagy fáradt lennék, már bunkóság visszamondani. Így történt ezen az estén is.

Nem baj, mondom, elnézek megmutatni magam, iszok pár sört és hamar haza. Meg volt beszélve, hogy a bulin találkozunk, mert én később végzek. Munkatársaimmal megittunk 1-1 sört és útnak indultunk, velünk tartott egy osztrák vendég is, aki bulira érve azzal indított, hogy ki mit iszik. Kezdjük sörrel – bólogattunk mindannyian. Iszom a kis dobozos sört, dohányzok – milyen visszafogott vagyok, büszkén gondolom magamban. Ideje megkeresni az oroszokat, vettem még egy kis sörit és mentem nézelődni, hamar megtaláltam őket. Nem mellékes, hogy bemutassam a csapatot: „Idősebb fószer feleségével és a lányával, 2 litván srác barátnőjükkel, 2 testvércsaj meg még egy 28 éves csaj és egy 35 körüli házaspár.

Rövid kitérő: akik lényegesek lesznek a sztori alapján, azokat ellátom nevekkel (persze nem egyeznek meg a valósággal szerzői jogok miatt, vagy mittomén mit szoktak írni ilyenkor :D)

Idősebb fószer = Alexander aka. Szása

28 éves csaj = Tatiana

35 éves házas pár, a férj = Volodja

Rövid üdvözlés után jött a kérdés, miért sörözöl, a vodkát nem szereted? De, mondom szeretem, csak holnap nehéz napom lesz meg fáradt vagyok – gyengén mentegetőztem. Jól van, tölts neki egyet mondja a Szása a litván arcnak. Egy 1,5 littyós ásványvizes üvegből nyomatták a cuccost. Honnan van kérdezem – all-inclusive, kacsint a figura. Ah, szóval a hotelből. Utánaszámoltam, a hotelben 4-cl-es adagoló van, ami körülbelül 2 másodperc alatt folyik ki, és ugyanannyit kell várni, hogy újratöltődjön. Azt, hogy mennyi időbe telik megtölteni egy 1,5 littyós üveget bízzuk rá azokra, akiknek gyakorolniuk kell a matekot, mi maradjunk abban, hogy sokáig és macerás. De hát a cél szentesíti az eszközt.

Jó iszok egyet, nem kéretem magam. Volt kísérő is, szóval nem gáz. Mondanom sem kell, hogy egy ciginyi idő nem telt, mire jött a következő kövér adag. Jól van,elég  sokan vagyunk, akkor gyorsan igyuk meg ezt az üveget és menjünk táncolni – javasolja a litván srác. Mivel nem volt sok poharunk, mindig 1-2t teletöltöttek és adták körbe és mellé a kísérőt, most már nem paráztam rá, mondom elpusztítjuk és utána kitáncoljuk és én lelépek közbe aludni. Elég gyorsan ment a kör, már mentünk is ropni. Valószínűleg ennél a pontnál vesztettem el az önkontrollt, mert amikor jött egy szarabb szám, gyorsan elugrottam egy koktélért, és páran kiültünk a partra cigizni. Utána össze-vissza járkálás, tánc-part-ülőhely. Egyszercsak bejelenik a litván arc egy üveg vodkával, de már originallal. Mindenki kérdően néz rá. Megkérdeztem a pultost, hogy mennyi lenne az üveg, és azt mondta 15 euroért vihetem csak itt és csak most, ezek után hagyjam ott ?!-mondja. Tényleg jó érvelés volt, de szerintem nem csak nekem, de másoknak sem hiányzott már, de ránéztünk. Na ez az utolsó rész amire aznapról emlékszek.

Másnap ébreszt a Gabi: Denis, keljél fel 9 óra, munkaaaaa. Uhh bakker, muszáj lesz. Felkelek, elkezdem keresni a papucsomat, hogy gyors dobjak egy zuhanyt, hogy legalább valamennyire emberi lénynek érezzem magam. Nincs meg, jó erre nincs idő, bevállalom papucs nélkül. Felöltözök, hmm…, szemüveg sem ártana, azt sem találom. Mondom gyors elugrok lehúzni a kártyám, jelezni, hogy ébren vagyok, csak vissza kell mennem megkeresni a szemcsit.

-          Hallod, Nikos, nem találtam reggel a szemcsimet, visszaugorhatok megkeresni?

-          Persze, hogy nincs meg, mert itt van a recepción. – nyújtja felém.

Kicsit ledöbbentem, nem tudom milyen fejet vághattam, de beröhögött: „Nem emlékszel, mi?”

Mondom nem igazán… Itt már kezdtem rosszat sejteni.

Ezután elmesélte, hogy éjszaka egy vendég hozott be a recepcióra(Volodja volt az, mondta utólag, hogy a leghosszabb útja volt, mert folyamat elestünk és ő cipelt mindkettünket), mindketten csontrészegek voltunk, és mivel nem tudta, hogy hol lakok és az éjszakai recepciós sem ismert, mert vele nem találkoztunk még, átmeneti megoldásnak leraktak a kanapéra a lobbyban. Azt is mondták, hogy akárhányszor megpróbálták levenni a szemcsimet, vergődtem és udvariatlanul közöltem, hogy ezt a tevékenységet hagyják abba. De idővel elaludtam, akkor levették rólam. Már csak azt kellett megoldaniuk, hogy hazajuttassanak. Szerencsére arra járt egy melós, aki vágta, hol lakok és felajánlotta a segítségét. Na amit ezután meséltek, a mai napig nem hiszem el és ti se higgyétek el ! Amikor megpróbált felébreszteni a srác, nem nagyon reagáltam, mormogtam, hogy hagyjanak és visszafordultam aludni. Amikor pedig alaposabban megráncigált, felpattantam, előkaptam a kulcsomat, amit bicskaként fogtam a kezemben, ráfogtam az emberre és mondtam, ha mégegyszer felébreszt alvás közben, akkor vége. De végülis, valahogy ráébresztettek, hogy éppen a recepción vagyok és aludni otthon kéne, és hajlandó voltam engedni, hogy hazacipeljenek, miközben megint elaludtam. Hazaérvén, felébredtem, megláttam a srácot: „Szóval még mindig itt vagy?! Na most megkapod” És elkezdtem vagdosni a kulccsal, mondta ha még egyszer megcsinálom, akkor bever egyet, szóval a végén kaptam egyet, azonnal beleestem az ágyba, és elaludtam kulccsal a kezemben, amit Gabi volt olyan rendes, hogy dokumentált is.

Ezeket hallván percekig értékeltem az infókat, de nem bírtam elhinni, pedig igaznak tűnt. Csak eddig nem ilyennek ismertem magam. Na és akkor ezután jött az ebéd… Mikor beértem, egy pillanatra elhallgatott mindenki, aztán egyszer csak kitört a röhögés, valaki elkezdett tapsolni:”Bravo, Denis”, jól elintézted magad. Nem szerettem volna ennyire a középpontba kerülni :D

Utána mehettem a szomszéd strandra a papucsomért, mert valszeg ott hagytam el. Jól esett, amikor egy full ismeretlen srác megkérdezett, miért iszok ennyit… De a papucs meglett

Bocsánatot kértem a sráctól akit cserébe a hazafuvarért lekulcsoltam, az a vicc, hogy tényleg sikerült megvágnom, mutatta is a sebet…

Recepciómenedzser egy fiatal és laza csaj, de tudtam, hogy ez azért még nála sem fér bele a keretbe, ezért tőle is bocsánatot kértem. Mondta, hogy okés, de ez az utolsó alkalom. De közbe rohadtul röhögött rajtam :D Talán annyira nem vagyok gázban :D

Na mondom, ezt most sokáig fogják emlegetni, de hálistennek egy másik srác odatette magát, bebaszott, őrjöngött éjszaka a medencénél, beledobálta és tördelte a székeket és a poharakat, pár szobát, köztük a miénket is telefújta poroltóval, szal átvette tőlem a stafétát ;)

TO BE CONTINUED…

P.S.: Azért mások is alkottak rajtam kívül az oroszok közül. A Szása pl. lemaradt a többiekről, egyedül gyalogolt haza, kb. 5-10 perc az út, de nem vágta le, hol kell lefordulni a partról és továbbsétált a parton elég sokat, elfáradt, gondolta szundikál egyet a nyugágyon. Később arra ébred, hogy rohadtul fázik, sötét van és fogalma sincs, hogy most jobbra vagy balra kell mennie. De jó irányt választott, reggel 6ra haza is ért, és 2 körül lehetett amikor elindult :D